Hó Fehérke, a nagynéni és az antiglobalista pöröly

Az utóbbi egy évben annyira magára talált a magyar képregénypiac, hogy azok is nyugodtan válogathatnak, akik a három nagy képregényes kultúrkör - az amerikai, a francia és a japán - közül csak az egyiket érzik magukénak. Cikksorozatunk első részében az amerikai kiadványokat vettük górcső alá a friss képregénytermésből: egy szívfacsaró Pókember-eposzt, egy felnőttebb közönségnek szánt, a comics meghatározó stációjának tartott albumot, valamint egy a legújabb képregényes trendekhez igazodó folyamatos zúzásra építő kötetet.

A Különítmény olvasása felér egy mozifilm megtekintésével. A képregény dinamikája annyira erős, hogy az olvasó a képkockák között ugrálva akaratlanul is egyre gyorsabb tempóra kapcsol. Néhány oldal után a nyomtatott képek közti űr megszűnik, a mozgóképpé varázsolt élmény pedig egyszerűen a székbe döngöli a nézőt. A képregény szerzői nem pepecselnek, egy pillanatara sem állnak le, a 130 oldalra rugó albumból sugárzik az energia és a keménység.

De valljuk be, az ember pontosan ezt várja, ha kezébe vesz egy olyan képregényt, amely egy rakás, városok legyalulására képes szuperemberről szól. A Marvel képregénykiadó 2000-ben próbálkozott meg azzal - nyilvánvalóan kereskedelmi okokból -, hogy a fiatal olvasók kedvében járva, modernizálva újra elmesélje kedvenc hőseinek kalandjait. Ennek részeként újraszabták a kiadó legnépszerűbb hőscsapatának, az Avengersnek - magyarul Bosszú Angyalainak - a mítoszát is. Ez lett a Különítmény, angolul Ultimates.

Annak ellenére, hogy az első kötet a csapat nem túl érdekesnek tűnő összetrombitálásáról, valamint első megmérettetéséről szól, hosszú idő után, mégis az egyik legjobb Avengers-sztori. A képregényt jegyző Mark Millar végre hitelesen lendíti át az olvasót az amerikai képregénytörténet olyan meghatározó stációján, mint a második világháború idején propaganda célokra kitalált Amerika Kapitány karakterének feltámasztása.

A hitelességnek a hihetetlennel való szembeállítása a kötet egyik legnagyobb erénye. Az emberfeletti tartományban rejlő lehetőségek hülyeségbe való átfordulását tökéletesen ellensúlyozzák Bryan Hitch gyönyörűen megkomponált hiperrealista rajzai is. De erre erősítenek rá azok a jelenetek is, amikor a csapat tagjai azon tanakodnak, hogy a vásznon milyen sztár játszaná el őket. A fő-fő kormányügynök Nick Fury például Samuel L. Jacksont javasolja a maga szerepére, az évekkel később készült Vasember mozit nézve úgy tűnik, teljesült is a nárcisztikus karakter álma.

Különítmény | Nézz bele ebbe is!

Ami a képregény előnye, az egyben a hátránya is: az irdatlan sebességű történetmesélés miatt a karakterekre, a jellemfejlődésre nem marad idő. Így minden azon dől, hogy a Millar-Hitch páros a karaktert először ábrázoló képkockákon el tud-e kapni olyan momentumot, ami a sodrás ellenére is működik. Ez Thor esetén sikerült a legjobban: a korábban méltóságteljes skandináv viharisten Millaréknál egy mindenféle józanságtól megfosztott hippi, aki félelmetes erejű pörölyét, Mjölnirt leginkább az antiglobalista mozgalmak érdekében forgatja.

A Marvel egyik legösszetettebb figurájából, a saját magával felejthetetlen dialógusokba bonyolódó Bruce Banner/Hulk skizofrén kettőséből viszont már csak a karakterhez kapcsolódó toposzt kapjuk, nevezetesen, hogy Hulk énje mindent péppé zúzz, amihez csak hozzáér. Mindezek dacára a Különítmény mégis egy olyan képregény, amit öröm olvasni, lapozni, szagolgatni, de legfőképp birtokolni.

Mark Millar - Bryan Hitch: Különítmény - Több, mint ember
Fumax kiadó, 129 oldal
2995 forint