"Egy nagy buli az élet, ami soha nem ér véget" - akár ez is lehetett volna a zenekar mottója ezekben az években. Ez önmagában véve nem is lett volna baj, csak éppen a hetvenes évek közepén Francis Rossi már olyan intenzitással púderozta az orrát, hogy a szaglószerv komoly veszélybe került. A legenda szerint, amit Rossi maga terjeszt, egy reggel zuhanyzás közben arra lett figyelmes, hogy orrának egy kis darabkája a levált és egy pillanat töredéke alatt a lefolyóban landolt. "Úgy látszik, elérett a kis gát, ami az orrlyukakat elválasztja, megesik az ilyen, ha az orr folyamatos terhelésnek van kitéve" - jegyezte meg később maró öngúnnyal hangjában. A meghökkentő incidens azonban nem vette el a kedvét a kis fehér csíkoktól; még jó pár évig kokain-függő maradt.
1985-ben a legendás Live Aid londoni lábának nyitó csapataként debütált a Status Quo a Wembley Arénában. Déli tizenkét órakor, tűző napsütésben rohant a színpadra a banda, hogy a Rockin' All Over The World mellett a Caroline-t és a Don't Waste My Time-ot is eltolják pártízezer jelenlévő és többszázezer tévénéző előtt. Míg a korabeli felvételeken zavart mosolyú, szolid brit fiatalemberek bámulnak a kamerákba tág pupillákkal, a valóságban Rossi-ék már rég nem az etióp árvák megsegítésén, hanem a következő csík fehér poron tornáztatták az agyukat.
Amikor aztán az egykori Szovjetunióban jártak, két teljes hétig koksz nélkül maradt a Quo - a két hétből aztán két hónap lett, a két hónapból két év, majd "egy egész örökkévalóságig tartó absztinencia". Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a rock-matuzsálemek ma már teljesen tiszták és alkoholhoz is "csak indokolt esetben" nyúlnak. Sőt, a tagok ma már aktívan sportolnak is. Rendszeresen úsznak, a koncertekre - amikből még mindig rengeteg van, különösen, mióta a lemezipar és jogdíjak nem jelentenek biztos anyagi támaszt a mamut-zenekar számára - súlyzókat visznek magukkal, hogy formában maradjanak.
"Nem tudom, mi lesz húsz év múlva, remélem, kilencven éves koromig élek és ebből még legalább tíz-tizenöt éven zenéléssel tölthetek majd. Egyszerűen ez van, ezt a szakmát szerettem meg tizenöt évesen, aztán valahogy így maradtam, de nem bánom. A drogok és a pia már nem érdekelnek bennünket, a rock'n'roll viszont megmaradt, még most is kellőképp őrültek vagyunk a színpadon!" - foglalja össze a lényeget az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Rick Parfitt.
Status Quo, 2008. július 3. Budapest, Petőfi Csarnok (XIV, Zichy Mihály út 14.) 19.00
2008. július 6. Debrecen, Főnix Csarnok (Kassai út 28.) 19.30