Bolondok-napi Hives-őrület: nyerj jegyet!

A svéd The Hives titka a Volvo sikerét idézi: első a biztonság! A biztonság, mert a Hives semmit nem kockáztat: egyszerű gitárriffekkel, jól bejáratott, szórakoztató zenei klisékkel bolondítanak minket. Mégis manapság ők a világ egyik legbulisabb koncertbandája: eredetiségük éppen ebben a néhol már karikatúrába hajló utánzásban rejlik. A svéd popiskolán nevelkedtek, így játszi könnyedséggel, skandinávos precizitással, hibátlanul képesek lezúzni a maguk punk-garázs-rock színházát. És igen, színház, mert önmagában még lehetne borzasztóan unalmas is, ha az egyszerű rock'n'roll vázat nem díszítenék fel sajátos svéd humorral, fekete-fehér öltönyökkel, jópofa felvett nevekkel, léggitárral, és mindenek előtt a hol koromfekete, hol aranyszőke frizurát viselő Howlin' Pelle Almqvisttel, aki az egész Hives-show legőrültebb figurája.

A 2005-ös és 2007-es Sziget fesztiválos bomba-koncertek után ezúttal egész estés show-val bizonyíthat a vérprofi rock-parodistaként világhírűvé vált svéd The Hives. Az április elseji, Petőfi Csarnokban esedékes koncert apropóját a tavaly októberben megjelentetett The Black and White Album lemezbemutató turnéja adja.

Az északiak számára korántsem lesz ismeretlen terep Magyarország, hiszen már kétszer is jártak itt az utóbbi években, a 2005-ös és a tavalyi, 2007-es Sziget Fesztivál nagyszínpados headlinereként. Hiperenergikus fellépéseiket utólag mindkét esetben a fesztivál fő happeningjei között emlegették. Nem véletlenül. Amellett, hogy színtiszta és atombiztos rock'n'rolljukkal rendre földbe és porba/sárba döngölték a Sziget népét, tavaly egy különösen szellemes mutatvánnyal álltak elő. A mintegy egy órás koncert a Diabolic Scheme című számnál járt, amikor a zenekar gondolt egyet és több percre kővé dermedt, ily módon provokálva a közönséget. Az attrakció végül is óriási siker lett, méltán vonult be a Sziget históriás könyvének nagy momentumai közé.

Akár egy jól időzített áprilisi tréfaként is felfoghatnánk a lassan harmincas éveikbe lépő, de még mindig tinédzserekként viselkedő The Hives tagjainak budapesti, stílusosan bolondok napjára tervezett koncertjét. Új, tavaly október 15-én megjelent The Black and White Album címet viselő lemezükkel egy picit éppen az emlegetett tini-punk-garázs-rock skatulyából próbálnak kilépni, de épp csak annyira, hogy el ne higgyük, tényleg fel akarnak nőni.

Az élő show-ban köztudottan extra-erős svéd banda éppen a sűrű turnék miatt viszonylag ritkán jelentet meg albumot, 15 év alatt a mostani a negyedik anyaguk. A fekete-fehér lemezt népszerűsítő körutat érdekes módon Mexikóban nyitotta meg a zenekar, még február közepén. Azóta megjárták Kanadát és folyamatosan ostromolják az USA-t, hogy aztán meglepően hamar, már áprilisban nálunk is tiszteletüket tegyék.

A LEGJOBB LIVE-ACT

Pelle és a Hives színpadi teljesítménye mellett a szakma sem mehetett el szó nélkül. A zenekar 2007-ben elnyerte a legjobb koncert-zenekarnak járó Svéd Grammy-t, illetve egy ízben a tekintélyes amerikai magazin, a Spin is az év legjobb élő produkciói közé választotta a bandát, sőt: Pelle egyenesen minden idők legjobb ötven frontembere közé emelkedett.

Egy kis Hives-história
Az 1993-tól datálódó The Hives-sztori az angolszász hagyományokat ápoló skandináv pop-rock gyár egyik legjobban sikerült története. A zenekar bölcsője Fagersta, egy hallatlanul színtelen, 10 ezer fős svéd iparváros. A banda tagjai itt ismerkedtek össze, és tekintve, hogy olyan városban születtek, ahol a legnagyobb eseménynek az számít, ha acélszállítmány érkezik a helyi feldolgozóba, nem lehetett kérdés, hogy az egyetlen kiút, ha rock-zenekart alapítanak. A tagok közül a frontember, Howlin' ("az ordító") Pelle Almqvist és a gitáros, Nicholaus Arson ("a gyújtogató") testvérpár köteléke már adott volt, hozzájuk csatlakozott még három, szintén helyi jó barát. Vigilante Carlstroem ("a vigyázó") lett a gitáros, Dr. Matt Destruction ("a pusztító") a basszeros, Chris Dangerous ("veszélyes") pedig a dobos. A Hives-legenda szerint Randy Fitzsimmons - akit egyébként még soha senki nem látott - a banda hatodik tagja, aki menedzser és dalszövegíró egy személyben.

A banda szimpla punk-erőlködésként kezdte: 1996-ban jött ki az első hangzóanyag, az Oh Lord, When? How? című EP, amely különösebb visszhangot nem is váltott ki, mint ahogyan az első nagylemez, a Barely Legal sem rengette meg a nemzetközi pop-életet. 2000-ben azonban végre sikerült megmutatni azt az arcukat, amiért az óta is szeretjük őket. A Veni, Vidi, Vicious volt a vulkánkitörés első előrezgése. Az igazán nagy durranás pedig két évvel később, 2001-ben ütött be, a Veni Vidi, Vicious és egyéb EP-k anyagait újra kiadó, Hivesra jellemzően "szerény" YourNew Favourite Band nevet viselő album révén.

A lemezt már nem a punkban utazó Burning Heart Records, hanem az Oasist is befuttató Alan McGee tulajdonában levő Poptones adta ki. "Bársony kesztyű, pimasz fricskákkal, egyszerre brutális és szofisztikált". Így jellemezte a zenekar a saját művét. Az újra kiadott, Nagy-Britanniában platinás koronggal a zenekar a garázs-rock reneszánszának (a The White Stripes és a The Vines mellett) egyik vezéralakjává, a rock-történelem egyik legtudatosabban építkező és önmagát leghatékonyabban sztároló zenekarává nőtték ki magát. Innentől kikövezett út vezetett először a brit toplisták elitjébe, nem sokkal később pedig az amerikai közönség kegyeit is megnyerték maguknak. Feltűnően ötletes és közönségbarát klipjeik is közrejátszottak abban, hogy az MTV és VIVA TV is előszeretettel rotálta be műsorába a két és fél perces számokkal operáló svédeket, elsősorban az azóta klasszikussá vált Hate To Say I Told You So, és a Main Offender révén.

Walk Idiot Walk

A világ legjobb rock-zenekara?
Howlin' vélhetően nem kevés Rolling Stones- és Iggy Pop-felvételt nézhetett ifjú korában, tekintve, hogy a Jaggerre és Iggyre jellemző ugra-bugrálós hiperaktivitást tökéletesen sikerült átültetnie a saját színpadi produkciójába. Ez a kölyökképű, infantilis, a végletekig egoista fiatalember megtanult mindent: hol állványra mászik és onnan ordít a képünkbe, hol ollózva ugrál, hol a földön fetreng, de bármikor kapható egy kis stage-divingra is. Külön show-műsorba is beillő, tenorban üvöltött önajnározó átkötő szövegei (pl.: "Tudjátok mit hallotok most? A világ legjobb rock-zenekarát!") pedig a habot jelentik azon a bizonyos tortán.

A zenekar a vízválasztó Your New Favourite Band piacra kerülése után annyira belefeledkezett a turnék során tökélyre fejlesztett koncert-színházasdiba, hogy három év is eltelt, mire új anyaggal jöttek ki, immáron az amerikai mamutkiadó, a Universal égisze alatt. A 2004-es Tyrannosaurus Hives-t (az elsőhöz hasonlóan) otthon Fagerstában vették fel. Az album kevésbé sikerült forradalmira, de hozta a kötelező Hives-nívót. Ahogy Pelle Almqvist megfogalmazta: "A Tyrannosaurus Hives az év legnagyobb bulija és Önök mindannyian meghívottak!" A zenekar ennek megfelelően megmaradt a robotikus pontosságú és punk-garázs tempójú, két és fél minutumba sűrített őrjöngésnél, nem is lett hosszabb fél óránál ez az album sem. Toplistás számok erre a lemezre is jutottak: a Walk Idiot Walk és a Little More For Little You gondoskodtak arról, hogy ne unjuk meg a fiúkat.

A legújabb lemezen, a tavaly októberben megjelentetett Black and White-on erre fokozottan ügyeltek, ugyanis - ha nem is gyökeresen, de - eltértek az eddig megszokott sémáiktól. A változás iránti vágy már a hip-hop és r 'n' b guruval, Timbalanddal közös projektjük alkalmával gyanússá vált, így már nem is okozott akkora meglepetést, hogy a Black and White-on a szintén hip-hop és r 'n' b világából ismert Pharrell Williamsszel dolgoztak együtt. Az eredményt így fogalmazták meg: "Zeneileg talán mondhatjuk, hogy sok különböző hatás ér bennünket, de a hangsúly továbbra is a jó, egyszerű rockdalokon marad".

Hogy ez mennyire van így, és hogy a Sziget fesztiválos egy órás tömör zúzda után mire képes a Hives a rendelkezésre álló egész estés műsoridővel, azt áprilisban mi is megtapasztalhatjuk.

Pelle-ék Timbalanddal is közösködtek, nem is olyan régen

The Hives - Petőfi Csarnok (XIV. Zichy Mihály út 14.), 2008. április 1.