"Ami jó, el is múlik egyszer" - elhunyt Szabó Magda írónő

Vágólapra másolva!
Egy hónapja még hagyta, hogy kilencvenedik születésnapja alkalmából ünnepelje őt az ország, lelkiismeretesen részt vett a tiszteletére rendezett ünnepélyeken, színházi bemutatón. Szabó Magda csupán másfél hónappal e kerek születésnap után, november 19-én hétfőn délután, olvasás közben örökre elaludt. Legtöbbet olvasott és legtöbbet fordított magyar írónkat veszítettük most el, ám amit Szabó Magda ránk hagyott, előkelő helyet biztosít számára az irodalmi emlékezetben: tőle kaptuk Kőnig tanár urat, Cilit, Jablonczay Lenkét és Rickl Máriát, Emerencet, Aterpatert és Tündér Lalát.
Vágólapra másolva!

Ha nem sajnáljuk az időt, és összerakjuk regényeinek mozaikjait, művekből kirajzolódnak Szabó Magda életének történései. Nehéz időszakban, az első világháború közepén, 1917-ben született Debrecenben, mint ahogy erről a Régimódi történet-ből értesülhetünk. A latin műveltségű, türelmes édesapa, a szeretett Szabó Elek alakját nemcsak ez a regény, de az egészen eredeti és modern emlékezéstechnikával dolgozó Ókút, illetve a krónikásabb Für Elise is megörökíti, melyek lapjain olvashatjuk, hogyan tanította játszva lányát az ókori kultúra, a latin nyelv szeretetére az apa. Egy édesanya emlékének kevesen állítottak szebb szobrot, mint Szabó Magda a Régimódi történet-ben Jablonczay Lenkének. Ebből tudjuk azt is, hogy a nagy fantáziával megáldott, de irodalmi ambícióit házassága miatt meg nem valósítható édesanya meséi élnek tovább Szabó Magda gyermekregényeiben, a Sziget-kék-ben, a Tündér Lalá-ban, a Bárány Boldizsár-ban.

Forrás: Mokép

Jelenet a 2006-ban bemutatott Régimódi történet című televíziós sorozatból, amely - a regénnyel ellentétben - a Gubás Gabi és Egri Kati által megformált Rickl Mária figuráját állítja előtérbe

Az Abigél és a Für Elise tudósít a Dóczy leánykollégiumban töltött évekről: Vitay Georgina, aki az emlékezetes televízió-sorozat óta örökre Szerencsi Éva vonásait viseli a fejünkben, valójában Szabó Magda álruhában, Garas Dezső Kőnigje pedig Korondy (igaziból Szondy névre hallgatott a tanár úr). Az érettségitől kezdve szakadozottabb a regényekből visszaköszönő biográfia: a Für Elise ott végződik, amikor Dódi felszáll a vonatra, hogy a gimnázium utáni első szünidőt a osztrák fővárosban töltse. Ezután már csak az életrajzokból tudjuk, hogy Szabó Magda 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos diplomát, majd a helyi Református Leányiskolában és Hódmezővásárhelyen tanított. Ezt az idpszakot szertte volna megírni az írónő a Für Elise folytatásában. Szabó Magda a második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett, ekkor csatlakozott a Nyugat hagyományait folytató Újhold-körhöz, ahol Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Ottlik mellett megismerkedett Szobotka Tiborral is, akinek azután 1947-ben felesége lett. Itt újra felvehetjük a fonalat: férjéről és kapcsolatukról a Megmaradt Szobotkának című művében mesél, amelyet 1982-ben, férje halála után vetett papírra.

Két verseskötettel kezdte Szabó Magda az irodalmi pályát - ironikus, hogy a magyar irodalom Jókaihoz mérhető nagy mesélője költőként indult el. 1949-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, de az akkor hatalomra kerülő kommunista kultúrpolitikus, Révai József utasítására még abban az évben visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották. A politikai fordulat évétől egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott, és ekkor - a hallgatás éveiben - fogott regényírásba is. Első regénye, a Freskó egy temetésre összegyűlt, régi puritán család négy generációjának konfliktusait tárja föl. A regény tizenhárom órája és fejezete felidézi az eltelt nyolcvan év történelmi és társadalmi változásait is. Az 1958-ban megjelent Freskó, illetve a következő évben írt Az őz megkerülhetetlenné tette az írónőt: ettől kezdve dolgozhatott szabadfoglalkozású íróként. Az írógépet püfölő, a háztartással nem foglalkozó, elfoglalt asszony mindennapjaiba Az ajtó enged bepillantást, amelyből megismerhetjük a kedves kutyát, Violát, a betegeskedő férjet és az erélyes, feledhetetlen házvezetőnőt, Emerencet is.

Regényeinek többsége önéletrajzi ihletésű: nemcsak életének fontos alakjai, de szülővárosa, ifjúkorának helyszíne, Debrecen is sokszor megjelenik írásaiban. Az 1970-ben írt Ókút, az 1971-es Régimódi történet, illetve a pálya végén, 2002-ben megjelent Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a huszadik század elejének Debrecenjét mutatja be.

Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida (1964) vagy a Pilátus (1963), és annak ellenére, hogy maga sohasem vállalt gyermeket, szívesen írt gyerekeknek és fiataloknak is, például a Bárány Boldizsár, Mondják meg Zsófikának (1958), Sziget-kék (1959), Álarcosbál (1961) Születésnap (1962) vagy az Abigél (1970).

A gazdag életmű 52 könyvet számlál, legutóbb 2005-ben jelent meg Szüret címmel verseskötete és A macskák szerdája című dráma, illetve tavaly adták ki összegyűjtött hangjátékait Békekötés címmel. Műveit 42 nyelvre fordították le.

Külföldön a Szeredás Emerenc furcsa életét elregélő Az ajtó a legnépszerűbb regénye, itthon talán az Abigél, a Régimódi történet és a Für Elise emelhető ki a többi közül: a leánykollégium mindennapjaiba kalauzoló regény, amelyből Zsurzs Éva rendezett emlékezetes tévésorozatot, legutóbb a Magyar Televízió A Nagy Könyv játékának hármas döntőjébe jutott, a családi történetet mesélő regényfolyamnak pedig olvasók milliói várták folytatását. Új kötet valószínűleg már nem lesz, ezután már csak az eddig megírt történetekre és gondolatokra vagyunk utalva - szerencsére ez sem kevés.

"Ez még csak egy előhalál - hallottam , s úgy szólt hozzám, mintha visszaigazolná a döntését, tíz kiló epret főzet be télire. - Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belőled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagaddal? (...) Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz. Érted, amit hallasz, Magdolna?" (Szabó Magda: Für Elise)

Főbb művei:
1947 Bárány (versek)
1949 Vissza az emberig (versek)
1957 Ki hol lakik (gyerek-képeskönyv)
1958 Bárány Boldizsár (verses mese)
1958 Freskó (regény)
1958 Mondják meg Zsófikának (ifj. regény)
1959 Az őz (regény)
1959 Sziget-kék (meseregény)
1960 Disznótor (regény)
1961 Álarcosbál (ifj. regény)
1962 Születésnap (ifj. regény)
1963 Pilátus (regény)
1964 A Danaida (regény)
1965 Hullámok kergetése (novellák)
1965 Tündér Lala (gyerekregény)
1967 Mózes egy, huszonkettő (regény)
1971 Régimódi történet (regény)
1968 Zeusz küszöbén (útirajz)
1969 Katalin utca (regény)
1970 Ókút (regény)
1970 Abigél (ifjúsági regény)
1973 A szemlélők (regény)
1977 Régimódi történet (regény)
1983 Megmaradt Szobotkának (emlékezések)
1987 Az ajtó (regény)
1990 A pillanat (regény)
1996 Szüret (válogatott művek)
1999 Mézescsók Cerberusnak (elbeszélések)
2002 Für Elise (regény)

(A cikk elején szereplő idézetek a FigyelőNet egy interjújában hangzottak el, melyet ajánlunk elolvasásra.)