Nagyágyú vagy ismeretlen - ki viszi idén a Nobel-díjat?

Vágólapra másolva!
Október 11-én, csütörtökön délután egy órakor hirdeti ki a svéd akadémia, hogy kinek ítéli oda idén az irodalmi Nobel-díjat. A találgatás a "Nobel-hét"-nek nevezett időszak kedvenc időtöltése: különböző spekulációk látnak napvilágot, és internetes fogadóirodáknál lehet tétet tenni az esélyesekre. A svéd bizottság ugyan nem tesz közé semmiféle előzetes listát, minden találgatás a levegőben pufog, mégis néha betalál a tipp: tavaly éppen a díjat elnyerő Orhan Pamuk győzelmét jósolták a szakértők, ám ennek ellenkezőjére is bőven van példa, Elfriede Jelinek vagy Harold Pinter díja döbbenetet váltott ki az esélylatolgatókból. Természetesen mi is kivesszük a részünket a spekulációkból, következzék tehát a nem hivatalos "jelöltek" listája.
Vágólapra másolva!

A fogadóirodák listáján számos olyan író sorakozik fel, akik már hosszú évek óta várják, mikor esik rájuk a választás. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, a Nobel-bizottság szereti a meglepetéseket, ennek a gyakorlatnak pedig az az olvasata is van, hogy minél tovább szerepel egy szerző a "legnagyobb esélyesek" között, annál kevesebb a valódi sansza, hogy ő viszi el a Nobel-díjat.

Az Adonis álnéven alkotó szíriai-libanoni Ali Ahmed Said is ide tartozik, már régóta számon tartják az esélyesek között, mondván, hogy az arab költő az akadémia titkárának, Horace Engdahlnak a kedvenc versírója. Adonis mellett szól az is, hogy líráért utoljára 1996-ban járt Nobel-díj, akkor Wislawa Szymborska lengyel költőnő részesült az elismerésben. Most azonban, Orhan Pamuk tavalyi elismerése után elég kevés a valószínűsége, hogy ismét Közel-Keletről választanak a bizottság tagjai.

Margaret Atwood szintén visszatérő a Nobel-listán, őt mégis esélyesebbnek látjuk, mint a Adonist, ugyanis Kanadának ő hozná az első Nobel-díjat. A 68 éves kanadai írónő nemcsak nagyszerű irodalmi tevékenysége miatt ért meg a bizottság elismerésére, hanem a női témák finom és érzékeny kezelése is kiemelik kollégái, kolléganői közül. Atwoodot szokás kifejezetten női íróként, feministaként emlegetni, ám a tradicionális női szerepek eltörlésért folytatott küzdelme egészen más jellegű, mint a három évvel ezelőtt díjazott Elfriede Jelineké vagy akár a most is esélyes Oatesé. Ő a gondolkodó, intenzív belső életet élő nőkért emel szót. A Nobel-díjra azért is különösen esélyes, mert utolsó előtti, 2004-ben megjelent A vak bérgyilkos című regénye sokak szerint nemcsak karrierje, hanem az évtized legjobbja is - a könyvért például a rangos Booker-díjat is megkapta Atwood. Honfitársa, a "kanadai Csehov"-nak is nevezett Alice Munro sem sokkal lemaradva követi Atwoodot, furcsa helyzet: két kanadai verseng az ország első irodalmi Nobel-díjáért.

Forrás: [origo]

A két kanadai hölgy: Margaret Atwood és Alice Munro

Az amerikai irodalom elegáns öregúrai, Thomas Pynchon, Don De Lillo, sőt Cormac McCarthy is szerepelnek a "jelöltek" listáján, és noha Harold Bloom - Philip Roth mellett - őket is az amerikai irodalom élére sorolta, mi idén sem becsüljük nagyobbra esélyüket, mint amekkora tavaly volt. Helyette viszont felhívnánk a figyelmet egy új versenyzőre, akinek ugyan a Landbrokes éppen fele annyi esélyt jósol, mint Murakaminak, ám éppen váratlansága miatt lehet könnyen befutó .

A dél-koreai Ko Un - miután családja egy része meghalt, ő maga pedig súlyos sérüléseket szenvedett a koreai háború pusztításai során - buddhista szerzetes lett. Békés, meditatív életét adta fel a költészet kedvéért, amikor Szöulba költözött. Nagyon sokat írt, eddigi életműve megközelíti a 135 kötetet, ennek nagy része vers, de vannak köztük drámák, önéletrajzi írások, buddhista regény, esszé, útikönyv és fordítás. Költeményeket majd minden elképzelhető formában és témában írt, korai versei leginkább a japán haikuk intenzív tömörségére emlékeztetnek, később hosszabb lélegzetű műveket is alkotott, például a Baektusan című hétkötetes eposzt a koreaiak függetlenségi harcairól.

Jelenleg is éppen egy monumentális művön dolgozik, eddig 23 kötet állt össze Ko Un rímekké faragott emlékeiből. A hetvenes évek óra aktív politikai küzdelmet folytat a demokráciáért, emiatt négy alkalommal is börtönbe zárták, egyszer éppen röviddel hazája legnevesebb irodalmi díjának elnyerése után. Nobel-díját valószínűsítheti, hogy bár kevés nyelvre fordították le műveit, Svédországban éppen ismerik: tavaly nyerte el a svédek egyik irodalmi kitüntetését, amelyet kelet-ázsiai szerzők számára alapítottak (Cikada-díj).