Ünnepek utáni levezető

Vágólapra másolva!
A karácsony közeledtével annyira felpörög a könyvpiac, hogy szinte lehetetlen követni a megjelenéseket - a következő nagy rohamig, a tavaszi Könyvfesztiválig azonban bőven megemészthetjük az ünnepi dömpinget, hiszen az év első negyedében jószerivel alig számolhatunk új megjelenéssel. Az ünnepek alatt féltucatnyi könyvre volt időnk - ezeket az újév beköszönte után is bátran ajánljuk olvasóinknak.
Vágólapra másolva!

Tartalom:
A magyar kortárs irodalom legnagyobb kívülállója közel négy éve jelentkezett utoljára regénnyel - közben netnapló formájában már közölt részleteket a Gyerekgyár-ból, melyek aztán, átdolgozott formában helyet is kaptak a végleges változatban. Részben az előzetes közléseknek is köszönhetően tudható, hogy a regény erősen önéletrajzi ihletésű: Ficskunak időközben valóban ikrei születtek, a történet képzeletbelinek tűnő helyszínein pedig maga is megfordult. Mindez csak azért fontos, mert a Gyerekgyár-ban akkor a legerősebb Ficsku hangja, mikor a mikrokörnyezet - legyen az egy világvégi, képzelt falu, Emmy kiskocsmája és közönsége, vagy a főváros egy másik italmérése - leírásába kezd. Előző regényeiből tudhattuk már, hogy Ficsku alkotói tapasztalatainak nagy részét a kricsmik világából szívja fel - mondhatnánk úgy is, hogy a hazai kortárs irodalomban azt az űrt tölti be, amit Hajnózcy Péter hagyott maga után. Mondhatnánk, de a két írót már csak azért sem lenne igazságos összehasonlítani, mert Hajnóczynak nem maradt arra ideje, hogy rossz regényt írjon - ez a pillanat pedig minden író karrierjében bekövetkezik, feltéve, hogy ilyen vagy olyan okok miatt nem hagyja abba az írást.

Ficsku eddigi életművének talán épp a Gyerekgyár a legsúlytalanabb pontja: a gyereknemzés kálváriája, a főszereplő birkózása az alkohollal, a falu és a főváros ellentétes élettereinek szemléltetése valahogy nem áll össze kerek történetté, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző korábbi regényei is meglehetősen kacskaringós utakon jutottak el a végkövetkeztetésig.

Ennek ellenére Ficskuval - aki magát először mint az utolsó népi írót, majd mint az egyetlen lakossági írót határozta meg - kapcsolatban nehéz csalódnunk, hiszen ír annyira ösztönösen, hogy azt még egy erőskezű szerkesztő hiánya sem tudja elrontani. Ha néhány órányi könnyed szórakozásra, szokatlan asszociációkra, girbe-gurba szórendre és friss mondat-szerkezetekre vágyunk, bátran olvassunk bele a Gyerekgyár-ba - lényegében az sem baj, ha a regény központi témája, a gyerekkérdés, amúgy teljesen hidegen hagy bennünket.

Kinek ajánljuk?
Egyrészről a regény témája adja magát: friss gyermekes szülőknek telitalálat lehet. Másrészről viszont, ahogy említettük, maga a gyereknemzés egyáltalán nem nyomja agyon a regényt, ezért olyan olvasóinknak is ajánljuk, akik fejében a kortárs irodalom még mindig a magaskultúra megközelíthetetlen fellegváraként jelenik meg. Meg fognak lepődni, hogy ennyire közvetlen, szókimondó, köznyelvi szöveg is lehet szépírás.

Krich Balázs

Megjelent:
Az Ulpius-háznál

Ára:
2480 Ft

Ficskutól még:
Szakbarbárok - magyar RAPszódia
Matatás a végeken - vigyázat, dzsalok!
Éni három nővel - magyar gépmesék