Nehéz zenék, könnyű ételek

Akik már unják a főváros nyüzsgését, nem tudnak viszont meglenni olyasféle kulturális programok nélkül, amelyek jobbára csak Budapesten lelhetők fel, azoknak a hétvégén mindenképp el kell látogatniuk Szentendrére. A városi műfajok kedvelőinek remek szórakozási lehetőséget nyújt a VIII. Performance és NehézZenei Fesztivál, de a hagyományosabb művészeti formák iránt érdeklődőknek sincs miért aggódniuk: az alternatív találkozóval egy időben rendezik meg a Szentendre éjjel-nappal nyitva elnevezésű programsorozatot is, melynek keretében komoly- és könnyűzenei koncerteket, valamint kiállításokat látogathatunk, de akár híres írókkal-költőkkel is összefuthatunk.

A VIII. Nemzetközi Kis Magyar Performance és NehézZenei Fesztivált immár hagyományosan a szentendrei művészeket tömörítő Vajda Lajos Stúdió szervezi, amely a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legfontosabb alternatív csoportjának számított - ma már ugyan nem képesek olyan jelentős társadalmi hatást kifejteni, de azért még mindig jól teszik a dolgukat, ennek bizonyítéka a szóban forgó fesztivál is. Sokat ígér már csak a programok szervezésével kapcsolatosan megemlíthető három fő ember neve is, hiszen ők nem mások, mint a legtöbbek számára a Bizottság zenekarból ismerős feLugossy László és szellemi testvére, efZámbó István, valamint Szirtes János képzőművész. A fesztivál célja azonban nemcsak az, hogy bemutatkozási teret adjon a kísérletező, újító művészeknek, hanem bevallottan az is, hogy Szentendre újra a Dunakanyar kulturális fellegvára legyen. Ehhez több ponton csatlakozik a Szentendre éjjel-nappal nyitva mozgalom is, amely szintén a kulturális turizmust kívánja növelni a térségben.

A híres Művészet Malomban helyet kapott fesztiválon alapvetően négy művészeti ággal találkozhatunk, ebből kettő (a performansz és a nehéz zene) meg is van jelölve a névben. Igaz, hogy ezek közül az utóbbi eléggé nehezen körülhatárolható, mindenesetre aki ismeri feLugossy és efZámbó zenei munkásságát, annak nagyjából kialakult képe van arról, hogy mit fog ebben a három napban hallani. Emellett a képzőművészet és a film-videó-intermédia lesz jelen - a különböző művészeti ágakat, illetve ezeknek a rendezvényen szereplő képviselőit talán az ösztönös, spontán intellektus és az a dadaista attitűd köti össze leginkább, melynek egyszerre eleme a beavatottakra kacsintás és a kívülállók megbotránkoztatása. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak a haverok értik, amit a művészek csinálnak: a produkciókat bárki élvezheti, aki hajlandó lemondani arról, hogy komolyan vegye a világot és magát, és képes együtt röhögni a szentendreiekkel.

Persze - mint az a fesztivál teljes nevéből is kiderül - nemcsak szentendreiek vesznek részt a programokban, szép számmal teszik tiszteletüket külföldi művészek is. Az egyik legnagyobb dobás kétségkívül a Dragibus nevű párizsi duó fellépése lesz, akik gyermek- és népdalokat adnak elő, szétcsúszott elektropop kísérettel. Nem mindennapi a színpadkép sem, kezdve a zenészek öltözetétől (megszokott a zsiráf- és pingvinjelmez) az egyedi hangszerekig (edények, sípoló játékállatok stb.). Külön élmény, hogy a Dragibus repertoárjában a klasszikus francia és angol gyermekdalok (Chers petit amis, Three Blind Mice, Simple Simon) mellett magyar remekművek is találhatók, például a Dömötör vagy a Hová mész, te kis nyulacska? Ehhez persze vegyük hozzá, hogy az énekesnő mindent eredeti nyelven énekel, hihetetlenül bájos akcentussal - igaz, ez azt is jelenti, hogy magyarul néha lehetetlen megérteni a szöveget. Aki elmulasztaná a pénteken, 20.30-kor kezdődő koncertet, az se keseredjen el, hiszen a Dragibus tagjai másnap is fellépnek a fesztiválon (Sőrés Zsolttal kiegészülve, Budapastis néven), vasárnap pedig a fővárosi Gödör Klubban tartanak egy előadást.