Kőkemény mesterhármas

Június utolsó hétvégéje körül a keményebb műfajok rajongói akár be is költözhetnek a PeCsába, annyi lesz itt a látni- és hallgatnivaló: 23-án, pénteken a dark és gothic zenék apostolának tartott Sisters Of Mercy támad fel poraiból, 26-án és 27-én pedig a kaliforniai metál két kiválósága, a Deftones és a Korn örvendezteti meg a nézőket jelenlétével.

A Deftones gyakorlatilag a Sisters Of Mercy által üresen hagyott éveket tölti be, hiszen első albumuk, az Adrenaline 1995-ben jelent meg. Persze a műfaj korántsem ugyanaz, de abban az értelemben lehet párhuzamot vonni, hogy a Deftones legalább annyit tett hozzá a kaliforniai metálhoz, mint a Sisters Of Mercy a gothic zenékhez. A legtöbben a Kornt tartják a műfaj alapítójának, de inkább arról van szó, hogy nekik volt a nagyobb hátszelük. Igaz, hogy a Korn debütáló albuma, az egyszerűen Korn címet viselő korong egy évvel korábban jelent meg, mint a Deftones Adrenaline-ja, de a Deftones már 1988 óta csinálja nagyjából azt, amit a Korn csak az énekes Jonathan Davis 1993-as csatlakozásával kezdett el.

A Deftones - mint az a fentiekből is sejthető - 1988-ban alakult egy középiskolai társaságból. A zenekar alapja már ekkor megvolt, és azóta is változatlan: Chino Moreno énekes, Stephen Carpenter gitáros és Abe Cunningham dobos. A srácok aztán több jelölt után megtalálták a megfelelő basszerost is, Chi Cheng személyében. Szerencséjük volt a kezdéskor, Carpenter egy kártérítési ügy kapcsán kapott ugyanis egy nagyobb összeget, amiből elég komoly hangszereket tudtak venni maguknak. Az elején még nagyon a heavy metálra alapoztak, de aztán megismerték az olyan zenekarokat, mint a Faith No More, a Rage Against The Machine és a Tool, amelyek mind más formában, de túlmutattak ezen a műfajon.

Nem kellett sokáig várni, hogy a Deftones is kialakítsa saját stílusát, amit azóta kaliforniai metálnak is hívnak - lévén ők és a Korn is, de például a második generációhoz tartozó Linkin Park is kaliforniai. (Olyasféle helyi sajátosság ez, mint mondjuk Seattle-ben volt a grunge.) A metál eme modern válfajának legfőbb ismertetőjegye a kemény gitárral aláfestett ordítozás és a lágyabb dallamokra való suttogás sűrű váltogatása. A Korn a suttogást már inkább rap-betétekkel helyettesítette, de ez újabban a Deftonestól sem áll távol, Black Moon című számukban például a Cypress Hillből ismert rapper, B-Real működik közre.

Moreno akcióban

Bár első albumuk, a már említett Adrenaline még nem hozta el a kívánt áttörést, furcsamód éppen a nagy öregek mégis elismerték a fiúk tehetségét: így kerülhetett sor közös koncertre például Ozzy Osbourne-nal vagy az L7-nel. A Deftones végül az 1997-es Around The Fur lemezzel robbant be a köztudatba, de akkor már egyből az alternatív metál élcsapatai között tartották számon őket. A banda ekkorra már kiegészült Frank Delgadóval, így az MTV és a rádiók már egy remekül (szinte már telepatikus úton is) együtt játszó ötösfogat slágereit sugározta - itt elsősorban a My Own Summer (Shove It)-ra és a Be Quiet And Drive (Far Away)-re gondolhatunk.

A három évvel későbbi White Pony újabb meglepetésekkel szolgált a rajongók számára. A csapat a lemezt megelőző világ körüli turné során itt-ott felszedett különféle zenei hatásokat, plusz az énekes, Moreno behozta a nyolcvanas évek alternatív kulcszenekarainak, mindenekelőtt a Cure-nak és a Smiths-nek a hangzásvilágát is. Emellett a Deftones zenéjét az tette még változatosabbá, hogy rengeteg számot dolgoztak fel más előadóktól - ezek többsége a B-Sides and Rarities lemezen jelent meg -, csak ízelítőként a repertoárból: Cocteau Twins: Wax And Wayne, Duran Duran: The Chauffeur, Sade: No Ordinary Love. Közben a srácok belefogtak önálló projektekbe is, Cheng például elkészített egy spoken word albumot, The Bamboo Parachute címmel, Moreno pedig megalapította a Time Sleep nevű bandát is, amelyben egy-egy szám erejéig a Faith No More-os Mike Patton és a Hole basszusgitárosa, Melissa Auf Der Maur is vendégszerepelt.