Lángpallossal és fecskendővel

Vágólapra másolva!
Olyan történt, ami már régen: megjelent egy egész tűrhető drogos könyv, mi pedig ahelyett, hogy moralizálnánk, körbenéztünk a világirodalomban hasonszőrű társai között. Nyerjen velünk drogirodalmat!
Vágólapra másolva!

A narkó szépirodalmi természete:
Alison Poole egy manhattani lány, aki néha bepúderozza az orrát - a barátnői például sokkal több anyagot nyomnak, egyik-másik túl is adagol, ami nagyon ciki. Alison figyel magára, igyekszik eljárni a színészképzőbe, próbál nem túl mélyen érezni, semmilyen érzelmi viharba belegabalyodni, azaz saját elgondolásai alapján arra törekszik, hogy kézben tartsa az életét. Aztán mégis minden elromlik, és Alison nem érti, miért van ennyire kibukva. Ha akarjuk, az Életem története egy idegesítő kis semmiség egy irritálóan öntelt és felszínes huszonéves lány mindennapjairól, aki ráadásul időnként még meg is van arról győződve, hogy a világ, amelyben él, minden lehetséges világok legjobbika. Ha akarjuk, akkor annak a tételnek a megerősítése, miszerint drogos és drogos között is van különbség. A nagyon gondtalan életű gazdagok például kokaint szívnak - megvetve gyűlölik a naphosszat kanapén punnyadó füveseket -, s ettől még felszínesebbek, még öntudatosabbak és még üresebbek lesznek, azaz a gazdagság és a kokain együtt biztos, hogy érezni képtelen zombit csinál belőlünk. Ha akarjuk, akkor mindez egy létező társadalmi réteget mutat be - sajnos, ha nem akarjuk, ez akkor is így van, bizony a budapesti éjszakai életben is egyre többet látni kokótól és önmagától felpuffadt Barbie-t és Kent. Egyszóval, bármennyire is fárasztó élmény, figyeljünk Alisonra és az ő problémáira, hátha legalább számunkra kiderül, hogy mi is az, ami végérvényesen elromlott.

Mi és mennyi fogyott a könyvben?
Kokain, nagy dózisokban. Tulajdonképpen nincs is a könyvben akkora halom por, melyet Alison és lánybandája ne tudna eltűntetni - legfeljebb néhány nappal tovább tart a buli, ez úgysem tűnik fel senkinek.

Szerzői attitűd:
A főszereplő egyben a könyv narrátora is, szerinte pedig kokainozni nem túl jó dolog, de ha nem viszi túlzásba az ember, akkor nem kell olyan nagy hűhót csapni körülötte. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a regény szereplőinek élete, minden létező szempont szerint viszonylagos és eseti. Egyetértés egy dolgot illetően alakul ki: ha kokain van, minden van.

McInernytől magyarul:
Fények, nagyváros
Az utolsó Savage

Krich Balázs