A Görög, az Udvari festő és a Süket

Vágólapra másolva!
A tyúk és a tojás problémaköréhez hasonló kérdésbe botlunk, ha elkezdjük vizsgálni a festői hírnév mibenlétét: nehéz ugyanis megmondani, hogy egy festő attól lesz-e felkapott, hogy tényleg jók a képei, vagy azért tartjuk a képeit jónak, mert sokat hallunk a művészről. Példának okáért több, Velázqueznek tulajdonított képről kiderült már, hogy azokat valójában tanítványa, Mazo festette - az ő nevét azonban jóformán csak a szakértők ismerik.  Egy okkal több, hogy ne csak a húzónevek miatt látogassunk el a Szépművészeti Múzeumban január 27-én nyíló kiállításra, mely az El Greco, Velázquez, Goya - Öt évszázad spanyol festészetének remekművei címet kapta. Játsszon velünk, és nyerjen jegyet a kiállításra!
Vágólapra másolva!

El Grecót például a huszadik század elejéig jóformán alig ismerték, de mióta a szürrealisták - Chiricóval az élen - felfedezték maguknak, képeinek értéke a sokszorosára nőtt. A spanyollá lett Görög valóban messze megelőzte korát, ez kitűnik a Bűnbánó Magdolná-ból is. Hogy éppen a szürrealisták választották kedvenc festőjüknek, annak oka az lehet, hogy El Greco elsőként vetette el a reneszánsz pontos ábrázolásának elveit: például a Magdolnát körülvevő tárgyak is szimbolikusak, nem valóságos megjelenést tükröznek. A festészettől az irodalom felé visz a művésznek ez a módszere, hisz így a környező tárgyakkal mintegy elmeséli a főszereplő történetét - a Magdolna előtt heverő koponya például elég szemléletesen ábrázolja a földi lét hiábavalóságát, ezzel válik az Isten nevében tett vezeklés szimbólumává. (A kép ugyanis azt a Mária Magdolnát jeleníti meg, aki több évi örömlányság után tért meg, így később elsőként találkozhatott a feltámadt Jézussal.)

Ezek után érdemes azt is megvizsgálni, hogy a másik két név, illetve festmény miként válhatott a kiállítás "sztárjává". Diego Velázquez Margarita Teresa infánsnő kék ruhában című képe a bécsi Kunsthistorisches Museumból került az anyagba. Egész egyszerűen azért lett híres, mert a kislány, akit a mester megfestett, csúnya volt, és ez remekül látszik a festményen is. Ebben eddig még nem volna semmi újszerű, csakhogy a modell a királyi család sarja (II. Fülöp lánya) volt, az udvari festők pedig mindig inkább megszépítették a valóságot. Velázqueznél tehát pont ellenkező iránnyal találkozhatunk, mint El Greco esetében. Az életszerűség olyan szintű megjelenítésével találkozhatunk nála, amely csak igen kevés festőre jellemző. A művész megfestette az akkori pápa, X. Ince arcképét is, aki állítólag így kiáltott fel, amikor meglátta az eredményt: "Túlságosan is élethű!" Az egyik legszebb aktnak tartott Vénusz a tükörrel is rendkívüli módon erős és életszagú: 1914-ben a puszta látványa is képes volt arra késztetni egy elvakult feministát, hogy megrongálja a festményt - amit csak 1966-ban sikerült annyira helyreállítani, hogy újra közönség elé kerülhessen.

Forrás: [origo]
El Greco: Bűnbánó Magdolna, 156,6x121 cm, olaj, vászon, Szépművészeti Múzeum

A harmadik mester, Francisco Goya az impresszionisták példaképévé vált. Vízhordó leány-a is mintha csak megállt volna egy "fotó" erejéig, lábaiban még benne van a mozgás, körülötte elmosódik a táj. Arcán világosan tükröződik az öntudat, a szegénység okozta dacos ellenállás a világgal szemben. Ez teljesen új, szinte forradalmi dolog volt ekkor a festészetben. Még Murillo parasztábrázolásai is vadromantikusak, a szegények arcán valami csendes beletörődés tükröződik. Goya kora volt az, amely a felvilágosodással emberközpontúvá tette a világot, így jelenhettek meg a művészetben a különböző lelkiállapotok, a típusok helyett az egyéniség. Ekkor alakult ki a kor értelmiségének az a magatartása is, amely a szépség és a játék örömeit keresve elutasította a háború (és az önsorsrontás más válfajainak) minden borzalmát. Goya művészetében sajnos nem tudott teljesen ennek a szellemnek adózni: agyának valamilyen betegsége folytán ugyanis állandóan hallucinációs rémlátomások gyötörték. Ennek ellenére stílusa annyira könnyeddé és szabaddá vált, mint senki másé ebben a korban.

Aki a felsorakoztatott alkotók és képek vonzereje miatt maratoni sorbanállásra számít, valószínűleg kellemesen fog csalódni. A Szépművészeti Múzeum ugyanis - a várható nagy érdeklődésre tekintettel és a korábbi tapasztalatokból okulva - új jegyvásárlási rendszert vezetett be: a belépőket egyrészt az interneten keresztül, másrészt százötven értékesítési helyen válthatjuk meg előre. Nem érdemes azonban rögtön a kiállítás első napján a múzeumba rohannunk, mert a nagyközönség számára csak a hivatalos megnyitó utáni naptól, január 28-tól látogatható a tárlat. Ez után viszont minden csütörtökön spanyol témájú kísérőrendezvényeken vehetünk részt a Múzeum+ programsorozat keretében: februárban például Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor spanyol gitárestjének vagy a Botafogo Táncegyüttes előadásának lehetünk szem- és fültanúi.

El Greco, Velázquez, Goya - Öt évszázad spanyol festészetének remekművei, Szépművészeti Múzeum (XIV., Dózsa György út 41.), január 27 - április 30. Belépő: 900-1800 Ft. Tárlatvezetés előre igényelhető magyar és idegen nyelven.

Apats Gábor