Az öt könyv rejtélye

Harminc éve, 1976. január 12-én, nyolcvanhat éves korában hunyt el Agatha Christie. A krimi királynője tekintélyes életművet hagyott maga után: egyes becslések szerint műveiből világszerte közel félmilliárd példány kelt el - ezzel Dame Agatha még honfitársánál, William Shakespeare-nél is olvasottabb szerzőnek bizonyul. Minden idők legnépszerűbb írójára emlékezvén öt legközkedveltebb művét ajánljuk olvasóinknak, melyek közül néhányat egy-egy csavaros kérdésért cserébe meg is lehet nyerni!

Rejtély az Antillákon
A Bertram Szálló közvetlen előzményeként is felfogható a Rejtély az Antillákon című Miss Marple-krimi, mely egy évvel korábban, 1964-ben jelent meg - Christie tempójára amúgy jellemző, hogy volt olyan év, mikor három regényt és két novelláskötetet is írt. Ez az egyetlen olyan rész, amikor Miss Marple elhagyja Nagy-Britanniát: St. Mary Mead tiszteletreméltó nyomozókisasszonya unokaöccse unszolására Nyugat-India egyik szigetére utazik, mondván, hogy levegőváltozásra van szüksége. A pihenést azonban nem sokáig élvezheti, mivel a szállóban üdülő egyik honfitársa - a folyton kenyai élményeiről fecsegő Palgrave őrnagy szintén a gyarmati kor egyik őskövülete - gyanús körülmények között meghal. S ahogy sejthetjük, Miss Marple egyből korát meghazudtoló fürgeséggel kezdi el felgöngyölni a látszólag természetes haláleset mögött megbújó szálakat. A többi Miss Marple-történetben a vénkisasszony rendszerint teázás, ücsörgés és kötögetés közben illeszti össze a részleteket, ezzel szemben - talán a Bahamák legendásan jó levegőjének köszönhetően - itt lopakodik, kémkedik, egyszóval fizikailag is részt vesz a nyomozásban. Az egyik szereplőt annyira lenyűgözi a mozgékony öregasszony agyafúrtsága, hogy később meg is bízza egy üggyel - ebből született az 1971-ben megjelent Nemezis.

Tíz kicsi néger
Agatha Christie talán legvitatottabb műve, s ez nemcsak a cím miatt van így, melyet az amerikai kiadásnál annak ellenére is megváltoztattak, hogy az egyébként egy Septimus Winner-versből átvett szó szerinti idézet. Ebben a krimiben az olvasó nem számíthat sem Poirot, sem Miss Marple megnyugtató higgadtságára - a kicsit utópisztikusnak ható történet szerint tíz ember kerül össze egy szigeten, tíz olyan személy, akinek lelkét gyilkosság terheli. Végül nem történik más, mint hogy a regény elején közölt versikéhez igazodva ez a tíz ember életét veszti. Agatha Christie zsenialitása talán ebben a regényben mutatkozik meg a legnyilvánvalóbban: ahogy saját maga is fogalmaz önéletrajzában "tíz embernek kellett meghalnia anélkül, hogy az egész nevetségessé váljék, és a gyilkos kiléte se derüljön ki". Talán nem árulunk el titkot, ha kijelentjük: a Dame végül sikerrel oldja meg a regényhelyzetet, s még arra is van gondja, hogy legyen, aki elmeséli az egész történetet. Később a Tíz kicsi néger-t színre vitték, illetve filmváltozat is készült belőle - az adaptációkban azonban az utolsó szigetlakó végül életben marad, és az ő visszaemlékezésein keresztül értesülhetünk a Néger-sziget vérfagyasztó eseményeiről.

Gyilkosság az Orient Expresszen
Hercule Poirot briliáns nyomozásáról még az is hallott, aki egyébként egy Agatha Christie-regényt sem olvasott életében - a regény népszerűségében minden bizonnyal az 1974-es, Sidney Lumet rendezte filmváltozat is közrejátszik, melyben Inrid Bergman alakítását Oscar-díjjal is jutalmazták. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a krimi alapjául számos valós esemény szolgált. A Gyilkosság az Orient Expresszen 1934-ben jelent meg, alig két évvel a Lindbergh-bébi elrablása után - az Amerikában és Európában egyaránt félistenként tisztelt Charles Lindbergh gyermekének elrablása és értelmetlen halála akkoriban szinte sokkolta a közvéleményt. Christie ízlésesen, de egyértelműen beemelte a Lindbergh-házaspárt a regénybe: Armstrong ezredesben, a félig angol félig amerikai katonában és feleségében - aki nem mellesleg egy nagy amerikai színésznő lánya - nem nehéz Lindbergh-ékre ismerni. Az Orient Expressz elakadása a hóban szintén nem Christie saját gondolata: a híres vonat 1929-ben közel a török határhoz valóban hótorlaszba ütközött, és egy helyben vesztegelt hat napig. Mindez azonban csak a Dekameron-t idéző alapszituáció megteremtésében segítette az írónőt - a lényeget, Poirot csavaros logikáját, a folyamatosan hipotéziseket kigondoló és elvető belga különc személyiségét a Dame saját maga építette fel.

Halál a Níluson
Egy újabb egzotikus helyszínen játszódó krimi, ezúttal Hercule Poirot főszereplésével. Agatha Christie második férjének, a régész Max Mallowannek hála már a regény megírása előtt meglehetősen részletesen ismerte Egyiptomot - a házaspár korábban ugyanazt a hajóutat is megtette, amit a történet szereplői a regénybeli Karnak fedélzetén. A krimiirodalom viszonylag gyakran él a szerelemféltésből elkövetett gyilkosság alaphelyzetével, Christie mégis ritkán használja ezt az indítékot műveiben. A Halál a Níluson azonban valódi szerelmi történet: a fiatal és dúsgazdag örökösnő legjobb barátnőjének jegyesével indul nászútra. Ezt persze a nem kevésbé fiatal, ám nincstelen barátnő sem hagyja annyiban: folyton a friss házasok körül legyeskedik. Poirot eközben analitikusi képességeiről is tanúbizonyságot tesz: sorban elbeszélget a hajó utasaival, kiismeri őket, még arra is jut ideje, hogy lenyugtassa az indulattól forrongó, cserbenhagyott menyasszonyt. Utóbbi végül egy este leissza magát, és lábon lövi korábbi vőlegényét - mikor a faképnél hagyott arát reggel holtan találják, az ügy teljesen egyértelműnek tűnik. A rejtély szálai azonban akkor kezdenek kibontakozni, mikor további két utas is meghal.

Krich Balázs