Tucatnyi szuperhős, ha ránk támad

Vágólapra másolva!
Októberben újabb négy sorozattal gazdagodott az utóbbi időben egyre inkább magára találó hazai képregénypiac - ezentúl magyarul is nyomon követhetjük Pókember, az X-men, a Fantasztikus négyes vagy Rozsomák kalandjait. Ne gondoljuk azonban, hogy ezek a füzetek pusztán könnyed szórakozást ígérnek, hiszen amerikai képregényekről van szó: a szuperhősöket időnként ugyanúgy megkísérti a pátosz, mint az Egyesült Államok honatyáit - nem kell ahhoz feltétlenül Amerika Kapitánynak lenni, hogy csillagsávos lobogóval keljünk-feküdjünk. Az új kiadványok szereplői között szerencsére találni antihőst is: Rozsomák kegyetlen, nincs morális előképzettsége, viszont kanadai.
Vágólapra másolva!

Sokat tehet a hazai képregénykultúra kialakításáért az októberben elindított négy füzetével a Panini. A Marvel európai leányvállalata a tizenévesek körében leginkább függőséget okozó amerikai szuperhős-képregények közlését kezdte meg: a Hihetetlen Pókember, az Újvilág X-men, az Újvilág Fantasztikus Négyes és a Rozsomák füzetei havonta jelennek meg magyarul.

Mindez a hazai képregénypiacon mérföldkő lehet, hiszen legtöbben az amerikai kommersz képregényeket kezdik először gyűjteni - ilyen értelemben ezek a sokszor lenézett, egyértelműen a popkultúrába száműzött műfajú füzetek az irodalmibb, komolyabb mondanivalót hordozó albumok felé is kaput nyithatnak. Ugyanakkor kár lenne pusztán a magaskultúra viszonyában megítélni a sokszor egyáltalán nem csak gyerekeknek szóló képregényeket, hiszen az újonnan megjelenő sorozatok esetében a könnyedség egyáltalán nem színvonaltalanságot jelent, sőt, a Marvel éppen ezektől a füzetektől várja a zsáner megújulását, egykori népszerűségének visszaszerzését.

A magyar megjelenés azért is különösen fontos, mert az elmúlt hónapokban egyre több kiadvánnyal gazdagodó hazai képregénypiacról eddig hiányoztak a hasonló jellegű füzetek. Nyilván nem csak a gyűjtőknek fog feltűnni, hogy az olasz kiadó nagy gondot fordított a minőségre: a talán az amerikai eredetinél is igényesebb füzeteket ugyanis módon nem itthon, hanem Bolognában nyomják.

Hihetetlen Pókember

A sokáig tetszhalott állapotban sínylődő magyar képregényes szubkultúra legbiztosabb oszlopa mindig is a Pókember volt: a legtöbb fiatal számára a Spider-Man-füzetek jelentették a beavatási rítust a képregények világába. A kilencvenes évek elején minden komolyabb gyűjtőnek volt legalább egy dán nyelvű (Enderkoppen), jobb esetben egy angol nyelvű Pókember-e. Az idétlen kék-piros ruhát viselő hőshöz való makacs ragaszkodás sokak számára szimbolikus jelentőséggel bírt: mára a kilencvenes években indult képregény-sorozatok közül szinte az összes megszűnt, pár éves kihagyás után egyedül a Pókember maradt talpon. A 2001-ben újrainduló Csodálatos Pókember sorozat a felpörgetett, mai tinédzserek igényeihez igazított Ultimate Spider-Man történeteit kezdte el kiadni.

A Panini a Hihetetlen Pókember címmel viszont a negyven éve hömpölygő pókeposz főszálát jelentő Amazing Spider-Man füzeteit közli magyarul. Méghozzá azokat a J. Michael Srtaczynski által jegyzett sztorikat, melyekkel a Marvel az 1995 óta egyre laposabbá váló sorozatba próbált meg újra életet lehelni. Srtaczynski visszakanyarodik a figurát 1962-ben megalkotó Stan Lee, valamint a Gerry Conway által képviselt stílushoz - náluk sohasem a pókmarást elszenvedő és ezáltal rendkívüli képességre szert tevő hős állt a középpontban, hanem mindig is a szertelen Peter Parker. A korai Pókember-képregények zsenialitása ugyanis éppen a kissé szerencsétlen, félszegségét pedig állandó poénkodással leplező Peter Parker személyiségének ecsetélésében rejlett.

A Rising Star-ral hírnevet szerző Srtaczynski nem determinált, nosztalgikus hangulatú történeteket fabrikál, helyette előre menekül, és új karaktereket próbál teremteni. A figurában rejlő lehetőségek kimerülését mégis az mutatja legjobban, hogy a negyven év alatt publikált több ezer Pókember-történet után Srtaczynski sem képes igazán váratlant és maradandót alkotni. Az összhatást tovább rontják John Romita szögletes, elnagyolt rajzai. A képregény kultúrtörténeti jelentősége így leginkább abban áll, hogy végre két külön Pókember-füzet jelenik meg magyarul.