Bécsben lép fel a dzsessz élvonala

Vágólapra másolva!
A héten kezdődött és július 29-ig tart Európa legnagyobb dzsesszfesztiválja, a Vienna Jazz Festival. A különleges helyszíneken megrendezett koncerteken olyan nagy nevű előadók lépnek fel, mint Ravi Shankar, Elvis Costello, Diana Ross, Archie Shepp és Siegfried Kessler, a Thievery Corporation vagy Bobby McFerrin és Chick Corea duója, de rendkívül tehetséges fiatal, feltörekvő előadókat is megismerhetünk. Mivel Bécs autóval és vonattal is elérhető három-négy óra alatt, megéri kiugrani akár csak egyetlen koncert erejéig is.
Vágólapra másolva!

De ugorjunk vissza Bécsbe. Július ötödikén Diana Ross ad koncertet az Operaházban, akit már nem kell bemutatni. Annál inkább Stephan Micus német zeneszerzőt, aki tizenhat éves kora óta járja a világot és fedezi fel szenvedélyesen a különböző kultúrák zenéit. Tradicionális európai, egzotikus afrikai, ázsiai, amerikai hangszereket és elektronikus hangszereket egyaránt használ, de előfordul, hogy a szláv liturgikus énekek mintájára megelégszik csak az emberi hanggal: egyes felvételein huszonkét szólamban énekel. Munkássága a Dead Can Dance-szel rokon, mélyen spirituális, a valóságból kiszakadó, egy transzcendensebb, misztikusabb világot tár fel.

A fesztivál egyik nagy dobása természetesen a július huszonkilencedikei zárókoncert, amelyen Bobby McFerrin és Chick Corea duója lép fel. Bobby az 1988-as Don't worry be happy slágerrel örökre beírta magát a zenetörténetbe, csakúgy, mint a hatvanas években Miles Davis és Sarah Vaughan mellől indult zongorista, aki manapság egyre inkább otthon érzi magát a klasszikus zenében is. Kettejük duója a fesztivál egyik legizgalmasabb koncertjének ígérkezik.

Szintén izgalmasak a még kevésbé ismert, de nagy jövő előtt álló fiatal zenészek. Például a két éve egy chicagói Billy Holliday-emlékkoncerten feltűnt huszonhárom éves Lizz Wright (júl. 5.), aki azóta a Verve kiadóhoz szerződött és megjelentette Salt című első albumát. Ezen részben Lizz saját szerzeményei, részben a példaképének tekintett Nina Simone dalai hallhatóak. A huszonöt éves Jamie Cullum (júl. 10.) azonban már most sztárnak számít, amit főként annak köszönhet, hogy Károly herceg felkérte, énekeljen az angol királynő születésnapján. A média "a dzsessz Robbie Williamse", "az új Sinatra" és "a dzsessz David Beckhamje" jelzőket aggatta rá, ami nem feltétlenül hízelgő, de a klasszikus és kortárs dalokat egyaránt előadó fiú tehetségéhez nem fér kétség.

Ugyanígy az Anthony and the Johnsonséhoz sem (júl. 8.), noha az együttes szinte teljesen nélkülözi a média figyelmét. A törékeny Anthony klasszikus ihletésű, egyszerű dalai rendkívül érzékeny lelkű embert sejtetnek, sallangmentes, közvetlen hangulatú koncertjei után nehéz az egyedi énekstílusú művész hatása alól szabadulni, mint azt az áprilisi Ultrahang fesztiválon megtapasztalhattuk. És ne felejtsünk ki egy-két, a modern zenei irányzatokhoz kötődő előadót sem, mint a dzsessz, elektronikus zene, a bossa nova és a dub elemeit összeolvasztó Thievery Corporation (júl. 8.) vagy a New York-i downtown negyed klubjainak kedvenc zenekara, a Sabina Sciubba énekesnő vezette Brasilian Girls (júl. 25.).

A fesztivál tehát július huszonkilencig tart tizenegy helyszínen, melyek pontos címe megtaláható a fesztivál honlapján, a tájékozódást online térképek segítik. Mivel a koncertekre valószínűleg az összes jegy elővételben elfogy, érdemes interneten keresztül rendelni az előadók neve alatt található német és angol menüpontokon belül. A jegyárak 12 és 100 euró között mozognak, a rendeléshez bankkártya szükséges. A megrendelt jegyek átvehetők közvetlenül a koncert előtt, de a postai költségek kifizetésének fejében akár levélben is kiküldik a megrendelőnek.

Vienna Jazz Festival, Bécs, június 28.-július 29.