Újra Európa Kiadó

A napokban múlt egy éve, hogy feltámadt az Európa Kiadó - az egykor kultikus népszerűségnek örvendő együttes hazánk uniós csatlakozása kapcsán állt össze újra, mondván: a név kötelez. Azóta aztán számtalan búcsúkoncertet adtak már, nem kell tehát meglepődnünk, ha esetükben a DVD-bemutató koncertből is kettő akad. A másodikat az [origo] is közvetíti: csütörtök este tíztől, egyenesen az A38 állóhajóról.

Az Európa Kiadó 1981-ben alakult, nem sokkal az URH felbomlása után. Egy évvel a nagy előd debütálása után léptek színpadra, 1981 szeptemberében, majd 1983. december 31-én búcsúkoncertet tartottak. Hiába szavazta meg őket a szakma kétszer is az év reménységének, ezután kétéves hallgatás következett. Egy évre rá a Városbújócska című filmben tűnt fel az együttes, majd 1985-ben hivatalosan is feléledt a zenekar.

Már abban az évben felvette velük a kapcsolatot Erdős Péter, így hosszas egyeztetés után a csapat stúdióba vonulhatott, hogy felvegye első nagylemezét. A hangfelvételekkel 400 órát töltöttek a zenészek, de a megszült album sokak szerint az underground múlt elárulása volt, többek szerint az Európa Kiadó "beállt a sorba". Erre Menyhárt már tényleg nem tudott mit mondani, csak csóválta fejét: "Egy lemez nem árulás. Hanem lemez." (Mai Magazin, 1987. február).

Az első, sikeres nagylemezt (Popzene) 1989-ben követte a második album (Szavazz rám!), ezen már érződik a rendszerváltás előtti izgatott hangulat, egyben az első szabad választásokra is utal a lemez címe. Ráadás volt az Itt kísértünk - Love '92, aztán a Menyhárt Jenő és Másik János improvizációkból született közös, instrumentális lemez és az 1994-es koncertlemez.

Nehéz leírni, hogy mit jelentett az Európa Kiadó egy korosztálynak. A szamizdatként, félig-meddig titokban terjedő stúdió- és koncertfelvételek, a rossz minőségű, RAKS és Polimer kazettákra másolt anyagok, a sablonostól, kommersztől jócskán eltérő dalszövegek, a rendszer elleni utalások ("mindennap ugyanaz a börtön", "nem tudom, miért vernek") - ezek mind jellemezték a nyolcvanas évek zenéjét: nem csak a Dolly Roll invitált vakációra és nem kizárólag az R-Go csikidamja dübörgött a magnókból. Kevés olyan városi fiatal akadt akkoriban, akinek ne lett volna legalább egy olyan URH-, Kontroll- vagy Európa Kiadó-kazettája, melyet ne másolt volna át haverjától (aki viszont a rebellis nagybácsitól vette át, aki a reakciós, rendszerellenes elemként számon tartott szomszéd recsegős kazettáját másolta át, forradalmi lendülettel).