Pulcsi, zokni, bonbon helyett

A szokásos rutinnak megfelelően az ünnepek közeledtével a könyvpiac is teljesen felbolydult - az elmúlt hetekben alig győztük kapkodni a fejünket a rengeteg megjelenés láttán. Ilyenkor persze főként karácsonyi ajándék után kutatva rójuk a könyvesboltokat, ám tapasztalataink szerint szinte lehetetlen ellenállni a kísértésnek, hogy magunkat is meglepjük egy-két kiadvánnyal. A választást megkönnyítendő elolvastuk a legizgalmasabbnak tűnő könyveket az ünnepi kínálatból, és megírtuk, mit gondolunk róluk. És hogy ne tűnjön teljesen öncélúnak a válogatás, a könyveket bizony meg is lehet nyerni: húsz különböző kiadványból összesen 76 példányt sorsolunk ki. Úgy ám.

Tartalom:
Nem egy könyvről, hanem egy komplett sorozatról van szó. Az elmúlt hetekben négy új kötettel bővült az újkori Maigret-sorozat. A Maigret és a magányos férfi-ben egy látszólag ok nélküli gyilkosság ügyében nyomoz a mester, ebben a párizsi mikrovilággal rendkívül hatásosan átitatott regényben. (Azt ugyebár minden krimifogyasztó tudja, hogy az indíték nélkülinek tűnő eseteket a legnehezebb kinyomozni.) Párizs-imádóknak ez ajánlható a legjobban: az izgalmak közben kiválóan lehet sóhajtozni: "ahh, a Les Halles... Oh! A Rue de Rivoli". Külön bónusz jár az - egyébként minden kötetben megtalálható - belső borítós térképekért, helyszínrajzokért. A Maigret és a miniszter-ben a főnök egy jó szándékú, de rossz társaságba keveredett politikust húz ki csávából - természetesen befogott orral, hiszen viszolyog mindentől, ami politika. A Maigret az iskolában jellegzetessége, hogy a nyomozó itt kiszakad a Quai des Orfevres (az utca, ahol a prefektúra van) világából, és vidéken nyomoz, jóformán passzióból. A Maigret és a vizsgálóbíró az Egyesült Államokban játszódó néhány kötet egyike (Simenon ott is írta őket), de a kvartettből ez a leggyengébb, bár ad neki némi bájt, ahogy Maigret az amerikai igazságszolgáltatás számára idegen rendszerével ismerkedik egy tanulmányúton. (Első találkozás céljából azért inkább másik kötetet válasszunk.)

Miért ajánljuk?
A Maigret-regények olyanok, mintha lenne gyorsétterem, amelyben nagyon jól főznek. A minőség állandó, egyenletes színvonalú. Az ételek ízvilága kiszámítható, de mindig finom. Gyorsan meg lehet ebédelni, nem kell éttermet keresgélni, nem kell a rendeléssel bajlódni, aggódni, hogy adnak-e elég pörcöt a túrós csuszához, vagy gondolkodni, hogy az "udvarmester módra" az a fűszervajast vagy a tejszínes-gombás-szószost jelenti-e. Röviden: ezek a Maigret-könyvek a könyvpiacon. A mester sosem okoz csalódást, gyorsan és könnyen átélhető, megszerethető.

A már tíz kötetnél tartó új Maigret-sorozat nagyon ízléses, mérete előzékenyen kabátzsebhez mért, és komoly strapának kitéve sem esik darabokra, gyűrögethető kedvünkre. Drukkolunk, hogy előbb-utóbb a teljes életmű megjelenjen a sorozatban. Karácsonyi ajándéknak talán kissé snassz, de hát aki könyvet ajándékoz, az közben magának is engedélyez egyet-egyet.

Megjelent:
A Park Kiadónál

Ára:
1500 ft/kötet

Maigret barátai:
Hercule Poirot Agatha Christie-től és a Peter Falk által megformált Columbo esetében egyértelmű a párhuzam. Ahogy egy Poirot-regényben vagy egy Columbo-epizódban, itt sem csak a bűntény és a nyomozás a fontos, hanem a miliő, a főhős apró rigolyái, személyes, bár jelentéktelen tárgyai (pipa, autó, bajusz, illetve ballonkabát vagy zsabó), általunk már kiismert, de a bűnözőknek mindig új trükkjei jelentik az igazi élményt. Mindhárman teljesen aszexuálisak és férfiatlanok a szó testi értelmében, soha egyetlen helyzetben sem használnak testi erőt. Szemben az akciófilmek rendőrnyomozóival, ők nem nőcsábászok, sőt akár egy "táncolunk?" is túl rámenősnek hangzana a szájukból. Fegyverük az empátia, a logika és az élettapasztalat. Sherlock Holmesban és a fenti trióban is sok a közös vonás, de Holmes túl tökéletesre van karikírozva, felsőbbrendűsége hiányzik a Maigretékből.