A Rákosi-korszak magyar hangja

SZÍNHÁZ

1956 eseményeit sok nézőpontból elmesélték már, de a szinkronszínészek szempontjából még biztosan nem. Dallos Szilvia, a szinkronizálás nagyasszonya (Ellie Ewing és sok más fontos karakter magyar hangja), aki könyvet is írt a szinkronizálás történetéről, 1956 ötvenedik évfordulójára írt drámájában azt mutatja meg, milyen volt a hangulat az ötvenes években a szinkronstúdiók falai között. Természetesen - csakúgy, mint Pelikán József háza táján - groteszk és tragikomikus. Az egyik elvtárs kitalálja, hogy a vendégségbe érkező szovjet színielőadást a színészekben élőben kell szinkronizálniuk. Ők igyekeznek is ... aztán mégis egy koncepciós per tárgyalásán találják magukat. A darab tréfásan idézi fel nemcsak a korszak nyomasztó politikai levegőjét, de a szinkronizálás hőskorát is. A műfaj ugyanis nagy mértékben köszönheti népszerűségét és elterjedtségét annak, hogy felfedezték benne a propaganda egyik fontos eszközét. A darab a József Attila Színház drámapályázatán különdíjat kapott, és könyv alakban is megjelent a Nap Kiadó gondozásában, a Budapesti Kamaraszínház pedig színpadra állította. Az előadás különlegessége, hogy ismert szinkronszínészek is szerepet vállaltak benne, például Haás Vander Péter és Cvetkó Sándor. "Az utóbbi idők legmulatságosabb, egészséges humorú honi vígjátéka" - írta róla a szigorú kritikus, érdemes tehát egy estét szentelni neki.