A flamandok utoljára a reneszánsz korában voltak ilyen jók

FESZTIVÁL

Egyelőre kinyomozhatatlan okokból a tavalyi nagy sikerű és hihetetlenül gazdag programot felvonultató LOW - holland flamand kultfeszt idén két, egymástól független fesztivállá esett szét. A flamand része április 9. és 30. között próbálja bizonyítani, hogy a flamand kultúra utoljára Jan van Eyck, Breughel és Rubens két évszázadában volt ilyen virágzó, mint most. (A fesztivált reklámozó plakát, illetve a szlogen is ezt az ideát hivatott közvetíteni: egy reneszánsz festményből átemelt, neonsárgára átszínezett pasas álldogál az "új flamand mesterek" cím alatt.) A másik, holland fesztivál április 22. és 30. között mutatja be, hogy a hollandok akkor is merészek és szembemenősek, ha művészetről van szó. Mindkét fesztivál gazdag programot állított össze, amire érdemes odafigyelni. A Futurspektív keretében tizenegy produkció érkezik Budapestre, ezek közül kiszemezgettük azt, amiről szerintünk nem szabad lemaradni. Koncertek és formabontó színházi előadások, két kedvencünk egy előadás, amiben férfiak futkosnak kigombolt ingben és egy extrovertált, franciául éneklő electropop-banda fellépése.

____________________________________________

- Ahoar együttes, vagyis hogyan passzol össze az ősi iraki térdhegedű, a közel-keleti transzcendencia és a free jazz. Április 10-én a Millenárison lehet meghallgatni ezt a furcsa kvartettet, amelyben két európai dzsessz-muzsikus és két iraki zenész játszik együtt. Az ősi iraki térdhegedű halbőrből és kókuszdióhéjból készült, és Bassem Hawar szólaltatja meg, aki évekig tanított a Bagdadi Konzervatóriumban.

- A Zita Swoon egy antwerpeni zenekar, a sajtószöveg szerint "az együttes tagjai kultúrnomádok", mert hogy zenéjük "utazás" lenne a különböző műfajok között; de ez butaság, ne higgyétek el, akárhol olvassátok. A lényeg az, hogy a Zita Swoon egy jóféle érzelmes indiepopot játszó zenekar, amelynek élén a dEUS-ban basszeron játszó Stef Kamil Carlens áll. 1993-ban alakultak meg (akkor még BeatBand néven), '95-ben választották ezt a nevet, amely a magyar fülnek úgy hangzik, mintha női név lenne, de igaziból erős vágyat jelent hollandul. 1998-ban futottak be igazán, ekkor jutottak el Amerikába, és ekkor kaptak egy rakat pénzt a flamand autonóm kormányzattól. Azóta is szorgalmasan gyártják - kivételesen nem rossz értelemben véve - fülbemászó dalaikat. Április 17-én lépnek föl a Millenárison.

- A Tonnelhuis előadásról már szóltunk a Trafó által szervezett PENDULUM színházi ingajárattal kapcsolatban, nem ismételjük meg, nézzétek meg ott, elég most annyi, hogy a Maria-Magdalena című előadás egy trilógia befejező része, és Wayn Traub rendező film-operának nevezte. Április 17-én és 18-án látható a Trafóban.

- A Kopergietery előadása az egyik leghívogatóbb produkciója a Futurspektív fesztiválnak. Egyrészt ez egy jópofa, nyitott és modern centruma az előadóművészetnek Gentben, amely arról a rézöntödéről nevezte el magát, ahova beköltözött, ezenkívül sokszor játszanak gyerekeknek és fiataloknak, az eredeti nagy hírű edinburgh-i Fringe-en díjat kaptak, valamint a honlapjuk is gyönyörű. De ez még semmi, mert abban a darabban, amit most Budapestre hoznak (címe Rohanás), huszonnyolc akrobatikus és életerős fiatal férfi és fiú rohangál föl s alá. Jól hangzik. Április 18-án a Millenárison látható mindez.

- Ugyanezen az estén lép fel az A38 Hajón két flamand elektronikus csapat, az egyik a The Subs, akik azt próbálgatják, lehet-e a trance-et és a punkot keverni; legutóbbi, sikeres Subculture című lemezük azt bizonyítja, lehet. Menő párizsi klubokból érkeznek egyenesen az A38-ra április 18-án. A Shameboy formáció két dj-ből áll, most jöttek ki első egészestés lemezükkel, amin finoman harapós elektronikus zene hallható. Ez a buli a táncőrülteknek való.

- A Berlinberlin csoport előadása egy újabb példa a modern színház és a film összeolvadására: a Bonanza című produkció tulajdonképpen egy film, amely egy coloradói városról szól, neve Bonanza, ahol már csak heten élnek, és ők is utálják egymást. Az öt különböző film öt vásznon pereg a színpad fölött, mindegyik egy-egy ház lakóiról szól, miközben lent a városka gigantikus makettje látható. (Itt bele tudsz nézni a filmbe, csak kattintgasd végig a flash-es oldalt.) Az előadás április 20-án és 21-én este vendégszerepel a Merlin Színházban.

- Itt jön a második kedvencünk: a Vive La Fete nevű banda, akik karcos és őrült electropopot játszanak, de igazán ellenállhatatlanná énekesnőjük, a feltupírozott hajú, extrovertált szőkeség, Els Pynoo karizmája teszi őket. Quartos kollégáink lehet, hogy modorosnak találják őket, ezt írták róluk: "elég szórakoztató újhullámos szintipopot játszanak, az énekeső pedig szeret bőrcuccokat hordani és kurvásan kinézni kicsit, ami alapból nem rossz. Bár némileg időszerűbb lett volna 2003-ban, amikor divatosak voltak, vagy akár a 2005-ös Grand Prix lemez környékén elhívni őket, de azért örülünk nekik így is, hátha". Szerintünk szuper, hogy jönnek, az már eleve bájos, hogy franciául őrültködnek, jól áll az újhullámos szintinek ez a kis Serge Gainsbourg-os, ye-ye énekesnős beütés. Karl Lagerfeld is bírja őket, több Chanel-divatbemutató zenéjét ők állították össze. Nevük egyébként azt jelenti franciául, hogy éljen a bulizás, ez jó ómen. Április 30-án jönnek a hajóra, az A38 hatodik születésnapi bulijára.