Platón táncol a színpadon

TÁNC

Úgy tűnik, Horváth Csaba koreográfust, a Fortedanse társulat vezetőjét egy ideje az ősi mitikus történetek foglalkoztatják: előző rendezésében az északiak mondavilágát, a Kalevala meséit adaptálta színpadra, Isteni vidékek című új darabjában pedig görög mitologikus tájakra kirándul. Mindezt az teszi nagyon érdekessé, hogy Horváth Csaba színházi nyelve rendkívül sajátos, amelyet ő fizikai színháznak nevez; ez alatt azt kell érteni, hogy az intenzív mozgás és a stilizált beszéd együtt adja ki az események láncolatát. Mezei nézőnek ez leginkább úgy tűnik, mintha furcsa táncot látna, amelyben néha beszélnek. Egy biztos: ez a rituálissá formalizált színházi nyelv valóban nagy erővel jeleníti meg a mítoszok hasonlóképpen rituális világát. A koreográfus-rendező az ókori görög világ talán legizgalmasabb forrásához, Platón dialógusaihoz nyúlt, amelyek Szókratész gondolatait és vitamódszerét is megőrizték számunkra. E módszer lényege a közös gondolkodás és a kérdezés. Szókratész magát bábának nevezte, aki segít vitapartnerének megszülni saját gondolatait. Horváth Csaba úgy gondolta, ezek a szövegek rejtett igazságtartalmukkal és elgondolkodtató mondanivalójukkal ideális dramatikus alapanyagot jelentenek egy fizikai színházi előadás számára. A Kalevalá-hoz képest bizonyára nagyobb teret kap az absztrakció, hiszen amíg ott konkrét történeteket elevenítettek föl a színészek, most inkább gondolatokat kell ábrázolni a színpadon. Az ókori görög fantáziavilág nyolc helyszíne jelenik meg az előadásban: az elíziumi mezők, vagyis a hősök nyughelye; Helikón, a múzsák lakhelye; Hüperborea, az "Északon túli ország"; Kókütosz, a panasz alvilági folyója; Léthé, a feledés alvilági folyója; Olümposz, az istenek lakhelye; Sztüx, az alvilág legjelentősebb folyója; Tartarosz, az alvilág legmélye. Az Isteni vidékek című előadás április 22-én látható legelőször a Trafóban, és játsszák április 23-án, 24-én és 29-én is.