Goodbye, Lenin! - a másik oldalról

SZÍNHÁZ

Egyszer volt, hol nem volt, még a vasfüggönyön is túl, élt egy Sven Regener nevű, már harminchoz közeledő nyugat-berlini életművész. Sorra járta a fal árnyékában tenyésző kocsmákat és bárokat, zenélt és filozofálgatott hasonszőrű bohém kocsmatöltelékek társaságában. 1989-et írtunk ekkor. A helyszín akár lehetne Budapest is, Tilos az Á!, Sziámi- vagy Európa Kiadó-koncert, Tabán, Hobo. A történetet azonban Regener vetette papírra tíz évvel később, némi élettapasztalattal és nosztalgiával a háta mögött. A főhős Herr Lehmann, a szerző alteregója. A siker elsöprő volt, a könyvből film is készült, ami - a Goodbye, Lenin! ellenpárjaként - hatalmas sikert aratott Németországban. A színpadi változatra se kellett sokat várni, ami itthon Berlin Blues címmel került színpadra. Ezt az előadást ajánljuk kedd estére a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában. Olyan, mintha egy érettségi találkozóra mennél - nosztalgiázol, röhögsz (magadon is), majd dohányfüstösen távozol. Sven Regener Berlin Hrabalja és Woody Allenje egyben, humora is az említett szerzőkével rokon. Nyugat-Berlin - és főhősünk ifjúságának - végnapjai a színpadon élethűen elevenednek meg, a játékrész és a nézőtér együtt kocsmává alakult át a darab kedvéért; így mi magunk is jobban részesei lehetünk a történetnek. Az előadásban élőben zenélnek és énekelnek, a dalok magyar szövegét Karafiáth Orsolya írta. Színpadra Tasnádi István alkalmazta.

Sven Regener 1989-ben