Nagy Feró és a Beatrice, nyolc óra munka után

koncert

A Beatrice-ben az volt a jó a hetvenes-nyolcvanas évek derekán, hogy kiverték a biztosítékot a kor kultúrfelelősei és erkölcscsőszei körében bőrszerkóikkal, baboskendőikkel és vasfüggöny-mögé-pillantós dalszövegeikkel. 1969-ben a magyar könnyűzenei élet első lánycsapataként születtek meg, akkoriban még Szűcs Judith is 'rice-ékkel orgonázott (nem, nem oboázott). Aztán szerencsére egyre többet merítettek a punkos-újhullámos rock-korszakból, sikereiket csúcsát a kemény rock zászlóshajójaként prezentálták Kelet-Európában.

Sok-sok tagcsere után ma már elsőként Nagy Feró arca dereng fel előttünk, ha Beatrice-ről beszélünk, no meg a nem éppen baloldali bulik, amiket a zenekar az elmúlt években abszolvált. A "nemzet csótánya" ma már kerüli a politikát, helyette inkább kereskedelmi tévék show-műsoraiban és hazai akciófilmben igyekszik aprópénzre váltani tehetségét. Retro-rocktörténet, nincs ezzel baj, néha ilyen is kell. A Zöld Pardonban pedig remekül lehet rockerkedni a pázsiton, a bejárat melletti decens sörárakat kínáló italpult szomszédságában.