Pesti Eladhatatlan

KIÁLLÍTÁS

"Abszolút eladhatóság vagy eladhatatlanság nincs. Az eladhatóság éppúgy ízlés-, kor- és szituációfüggő, mint a vásárlási szándék. Minden művészettörténész ismeri azt a jelenséget, hogy egy-egy műtárgy más időben és más helyen sokkal többet vagy kevesebbet ér, mint például a létrejöttekor" - vélekedik Don Péter művészetíró, kurátor és gyűjtő, a Törekiben működő Művésztelep kurátora.

El-Hassan Róza szobrász, festő, intermédia-művész a következőképp foglalja össze a Pesti Eladhatatlan kiállítás lényegét: "Az alapötlet körülbelül egy évvel ezelőtt született meg, amikor Don Péter vásárlási szándékkal többször is meglátogatta műtermemet. Don Péter munkáimat, melyek mellesleg nagyon tetszettek neki, némi ironikus felhanggal tökéletesen "eladhatatlannak" nevezte. Ebből indultak ki azok a nagyon érdekes beszélgetések, melyek végén felkért, hogy nézzük át gyűjteményét, és rendezzünk közösen egy kiállítást, amelyen Don Péter műtárgyainak és művészeti kuriózumgyűjteményének darabjait egészítenénk ki saját munkáimmal. A kezdeményezéshez a későbbiekben csatakozott még néhány, a témához vonzódó kortárs művész is. A kiállítás abból a feltevésből indul ki, hogy a tárlaton szereplő tárgyak zöme eladhatatlan, talán túl közel áll a lehetséges vevőkör feldolgozatlan kollektív élményanyagához. Meggyőződésünk, hogy a Pesti Eladhatatlanon látható tárgyak kulturális tudattalanunk lényeges részét tárják elénk, és mélyen tükrözik majd városunk történelmének, kultúrájának és jelenének egy meghatározó részét. A kortárs konceptuális művek és a kiállítás rendezése minimalista eszközökkel kívánja értelmezni Don Péter kulturális kuriózumgyűjteményét, az ebben megjelenő városi folklórt és, összességében, Budapest jelenlegi társadalmi berendezkedését. Egy furcsa magyar tájkép, a képcsarnokos múlt vászonfestménye; egy szocreál festmény - melyet én egy pszichiátriai kezelt szürreál festményének hittem -, ami oly furcsán ötvözi a szubjektívet és a sematikusat, az egyéni és a kollektív meghasonlottságot; egy kis Drakula-kerámia Erdélyből, egy pléhből kivágott menóra mint szuvenirtárgy, egy mozaikból kirakott feszület a hetvenes évek stílusjegyeivel, egy fából készült gyűszűtartó-doboz magyaros szecessziós motívummal, egy néptáncoló magyar pár, amelyet indiai batik eljárással vittek fel az ékrámára feszített selyemre. Egy buddhaszobor, akinek arcvonásai Rákosi Mátyásra emlékeztetnek; egy vastag és puha gobelin malommal és orgonabokorral; vagy a kortárs művek közül Veszely Beáta nagyméretű lovasfestménye, melyen apróhirdetések szövege olvasható, Bodó Sándor Ötös Lottó-ja, melynek telitalálatos számait különböző szelvényekből vágta ki, majd keretezte be a művész, és egy földön kuporgó piros ülő alak, saját szobrom... Úgy gondoljuk, kiállításunk furcsa, eladhatatlan tárgyainak összességéből kiolvashatóvá válik az a valami, ami minket, budapestieket, történelmi hagyományainkkal, mult(i)kulturális eklektikánkkal különössé tesz, de fontos része a sajátosságaink, értékeink és történetünk összességéből összeálló komplex képnek. Annak eldöntése, hogy a festmények, nippek és bronzszobrok 20. századi városi folklórját egy különös város önnön világába zárt elitjének látványélményeként nézzük-e, vagy inkább egy univerzális polgári értékrend bölcsességekkel teli 21. századi hagyatékának tekintjük - ez már a kiállítás látgatóira vár."

A Pesti Eladhatatlanhoz csatlakoztak:
Áth Zsóka, Blaha Tamás, Bodó Sándor, El-Hassan Róza, Horváth Tibor, Haddad Salam, Horváth László, Szira Henrietta, VÉRCSOPORT (Rohánszky Bence, Szita Gergely, Pethő Zoltán, Kiss András, Horváth Zsófia), Veszely Beáta, Horváth Kata és sokan mások

Megtekinthető: 2008. február 27 - 2008. március 16.