Zichy Mihály eldugott festménye

KIÁLLÍTÁS

Zichy Mihály egy régen raktárakban porosodó, grandiózus festményét is láthatjuk majd a Magyar Nemzeti Galéria most nyíló kiállításán. A rombolás géniuszának diadala című, kalandos történetű hatalmas tablót külön a festő életművét bemutató, nagyszabású tárlatra restaurálták, amelyen a hazai köz- és magángyűjteményekben fellelhető Zichy-képek mellett különlegességként szerepel azt a pontosan száz darabból álló kollekció is, amelyet a szentpétervári Ermitázs kölcsönöz a Galériának.

Kalandos történet?
Zichy 1879-ben, a párizsi világkiállításra festette meg A rombolás géniuszának diadalá-t, de politikai utalásai (nézzük csak azt a pápát jobb oldalon! koponyákon üldögél) miatt kicenzúrázták, és lekerült a hűvösre, a zalai Zichy-kúriába. 1902-ben még bemutatták a nagy Zichy-kiállításon, de akkor is olyan felzúdulást keltett konzervatív körökben, hogy száműzték a Szépművészeti raktárába. A hengeren tárolt festményt a zalai emlékmúzeum állította ki aztán, de úgy, hogy helyhiány miatt az alját a padlóba rejtették.

A Zichy Mihály-kiállítás a Nemzeti Galéria terve szerint abba a sorozatba illeszkedne, amely a XIX. századi nagymestereket mutatná be Munkácsy, a festőfejedelem 2005-ös kiállítása után most Zichyvel, a "rajzoló fejedelem"-mel folytatva a sort. Zichy Mihály tablóit azonban nem azért kell megnézni, mert olyan roppant híres festő lett volna abban a korban, hiszen annak az időszaknak a hivatalos stílusát, az akadémikus történeti festészetet nála sokkal jobban reprezentálná Feszty Árpád, Benczúr Gyula, Székely Bertalan vagy akár Madarász Viktor. Zichy Mihály egyszerűen érdekes művészszemélyiség volt, kiváló rajztudással, ellentmondásos személyiséggel, kalandos életúttal és finom erotikus rajzokkal.

Kund Abigél ledöbben (Tetemrehívás)

Lándor Tivadar Zichyt méltató nekrológjában azt mondta róla: "Akármelyik oldalról is közelítjük meg, akár az embert, akár a művészt, szinte áthidalhatatlan paradoxon támad elénk, rejtély, amelyet csak elemezni tudunk, megoldani nem." Hát emiatt a rejtély miatt érdemes megnézni a műveit. Fél életét az orosz cári udvarban töltötte, ahol bérfestőként kiváló állatportrékat rajzolt, tanította a hercegkisasszonyt, és hűen megfestette II. Sándor és II. Miklós cárok koronázási szertartásait. (Ezért van annyi képe az Ermitázsban.) Többször próbált megszökni a kötöttségek elől, előbb portréfestészettel, majd Párizzsal és a zalai magánnyal próbálkozott, de mindannyiszor megadta magát, és visszatért az anyagi biztonságot jelentő cári udvarba. Utolsó korszakában készítette el ma talán legtöbbre becsült, legismertebb rajzait: ekkor illusztrálta Madách Az ember tragédiájá-t és Arany János balladáit, de készített rajzokat Faust- és Petőfi-kiadásokhoz is. Az orosz képeken kívül ezeket az illusztrációkat is láthatjuk a most nyíló reprezentatív kiállításon. Akár tudja a Nemzeti Galéria érzékeltetni Zichy személyiségében és pályájában rejlő konfliktusokat, akár nem, miközben járkálunk az elegáns romantikus tablók előtt, tudjuk, hogy ez az ugyanaz a festő, aki szentpétervári unalmában zseniális erotikus rajz-sorozatot készített szinte az összes elképzelhető pózzal.