Atlantisz császára, avagy a Halál nemet mond

KONCERT

Újra színpadon a theresienstadt-i koncentrációs táborban született opera. Az előadásra szóló jeggyel ingyenesen meg lehet tekinteni a Holokauszt Emlékközpont kiállításait, valamint az előadások napján 18:30-19:30 között részt lehet venni a Tomi című foglalkozáson, melynek során egy, a terezíni lágerben élő család életébe pillanthatunk be egy olyan képeskönyvön keresztül, amit egy festőművész apa rajzolt kisfia harmadik születésnapjára. A könyv egyszerre dokumentum és fikció: színes album a gettó mindennapjairól, a vágyakról, a megnyugtatóvá rajzolt félelmekről, az elveszített életről, és a remélt jövőről.

Az opera cselekménye nagyon egyszerű: "A diktátor, Atlantisz császára háborút indít az egész világ ellen, a Halál pedig - amikor értesül erről - sztrájkba lép. Nem halhat meg senki sem. A Halál, mint mondja, nem rosszat tesz az emberekkel, hanem segít, gyomlál, nem fájdalmat okoz, hanem megszabadít a szenvedéstől. Ne éljenek vissza vele háborús vezetők."
(Fischer Iván, Élet és Irodalom, 2007. szeptember 7.)

A zeneszerző-karmester Viktor Ullmann Csehországban született 1898-ban, német nyelvű zsidó családban. Iskoláit Bécsben végezte, Schönberg tanítványa, majd Alexander Zemlinsky asszisztense volt a Prágai Operaházban. Amikor 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták, már a prágai zenei élet ismert alakja volt, csaknem negyven művel, köztük két operával a háta mögött. Itt komponálta a sztrájkba lépő halálról szóló operáját. A próbák 1944 nyarán kezdődtek el Theresienstadtban, az októberre kitűzött bemutató azonban elmaradt, mert a darabot betiltották. A közreműködők többségét, köztük Ullmannt is átszállították Auschwitzba. A mű ősbemutatóját végül 1975. december 16-án tartották meg az amszterdami Bellevue Színházban.

"A szerző (..) közép-európai zenei nyelvében ott visszhangzik a cseh hagyomány, Alban Berg érzelemmel telített modernizmusa, Kurt Weill fanyar songjainak érdes harmóniavilága és a koncentrációs táborban is mély hittel ápolt német tradíció. Ám e sokféleség csak színezi, csillámló részletekkel gazdagítja a nagy tehetségű szerző autonóm zenei világát. Az Atlantisz császára parabola a javából, a Halál itt nem arat, éppen hogy sztrájkol.(...)
Ullmann zeneszerzői kvalitásait számomra egyértelműen igazolta, hogy a parabolából egyenesen következő szatirikus, ironikus hangvétel mellett az emelkedett, patetikus, egy szerelmi kettősben pedig líraira váltó tónus egy pillanatra sem vált a paródia prédájává, Ullmann tökéletesen egyensúlyozott a kötélen, nem billent át egyik oldalra sem, parodistaként és (ezúttal elkoptathatatlannak tűnő nagy szó következik) humanista hitvallóként is végig hiteles maradt. Ebbéli benyomásunkat egészen biztosan az is erősítette, hogy a pálca helyett göcsörtös faággal vezénylő Fischer Iván remek munkát végzett, nem billentette ki az interpretációt valamelyik lehetséges irányba, ha valami, akkor ez tényleg kongeniális előadás volt." (Molnár Szabolcs, Magyar Narancs)

A TRAFÓ előadása

A Trafó és a Budapesti Fesztiválzenekar előadása

Szerző: Viktor Ullmann
Karmester: Julian Kuerti
Rendező: Lukáts Andor

Ének:
A dobos - Mester Viktória
Harlequin, a katona - Megyesi Zoltán
A hangszóró - Gábor Géza
Overall császár - Molnár Levente
A halál - Cseh Antal
Bubikopf - Kiss Noémi

Jelmeztervező: Nagy Viktória
Művészeti vezető: Fischer Iván