Commedia dell'arte ma

SZÍNHÁZ

Nincs olyan ember, aki ne ismerné a commedia dell'arte típus-hőseit, Pierrot-t, Columbinát, Pantalonét vagy Pulcinellát - csak éppen Moliére vagy Shakespeare-szereplők köntösébe bújva másztak be az irodalomkönyvekbe. A commedia dell'arte a reneszánszkori színjátszás legnépszerűbb formája volt. Ahogy neve is mutatja, tréfákkal és mutatványokkal dúsított zenés-táncos komédia volt, amelyeket jellemzően vásárokban játszott a mulatságra vágyó közönségnek a vándortársulat. Bár a XVIII. századra a profi színdarabírók - például Moliére vagy Goldoni - miatt a commedia dell'arte kiment a divatból, számos vívmánya azóta is megőrződött a színházi hagyományban.

Arrlecchina, Arrlecchino, Pulcinella és Pantalone - karakterek

A commedia dell'arte színészei megspórolták maguknak a pontos szövegtanulást: mindenki egy adott karaktert alakított, és a darabon belül ennek a típusnak megfelelően rögtönzött a színpadon. Azért is lett ennyire népszerű ez a műfaj, mert a maszkokban széles gesztusokkal parodizáló vagy éppen éneklő színészek nem zengzetes irodalmi szövegekkel, hanem a pőre színjátszás egyszerű, de annál szórakoztatóbb elemeivel éltek. A furcsa az, hogy a jellegzetes szereplőket mind megleljük a komolyabb szándékú korabeli - sőt akár későbbi - színdarabokban is: Columbina, a ravasz szolgálóleány Moliére egyik kedvence lesz, Pantalone, az öreg kereskedő pedig Shakespeare zsidójától Moliére fösvényéig és mizantrópjáig hat. Pulcinella, a púpos intrikus Jágóban bukkan fel, Pierrot-ról, a reménytelen szerelmesről pedig ne is beszéljünk. A reneszánsz megasztárok örökzöldjei máig kísérnek bennünket, szóval érdemes odafigyelni rájuk.

Ismeretlen festő műve az 1580 körüli évekből, amely valószínűleg az egyik legkorábbi és legnevesebb társulat, a Compagnia dei Gelosi előadását ábrázolja

Ezért is érdekes Eleonora Fuser kísérlete: az olasz színész- és rendezőnő azt próbálgatja, hogy ezt a több száz éves színházi hagyományt hogyan lehet átültetni a mába. A commedia dell'arte művészetére koncentráló T.A.G. Teatro di Venezia nevű társulatban kezdte figyelni ezt a műfajt, majd a Teatro Stabile del Veneto színésznőjeként Goldoni- és Gozzi-hősnőket alakított. Ennek hatására szakíróként, színésznőként, rendezőként, saját egyesületében tanárként vizsgálja, hogyan lehet a commedia dell'arte módszereit - például maszkokat, gesztusokat, archetípusokat - a színészek képzésében és fejlesztésében használni. Nálunk is járt már pár éve, és most újra eljött, hogy egy nyitott workshop keretében elveit a gyakorlatban mutassa meg. Az eredményt augusztus 20-án láthatjuk hattól, a commedia dell'arte hagyományaihoz híven nem a színházban, hanem az utcán, vagyis jelen esetben a Kálvária téren felállított színpadon. Az előadást 23-án, 24-én, 25-én és 26-án megismétlik, ugyanabban az időpontban, hattól.