A kép költője: André Kertész

KIÁLLÍTÁS

André Kertész negyven legfontosabb fényképét láthatjuk egybegyűjtve szeptember 4-től a Vintage Galéria kiállítótermeiben, a művész nagy életszakaszai szerint osztva három csoportba az alkotásokat: Budapest, Párizs, New York. Kertész talán a legelismertebb magyar származású fényképész, a "nagy fotósnemzedék" egyik tagja, életművének bestof-válogatását mindenkinek ajánljuk: annak, aki eddig még nem ismerte a műveit, azért; aki pedig már ismerte és szereti, hát azért. A Vintage Galéria tárlatán a magyarországi évekből láthatjuk Az alvó fiú-t, A csók-ot vagy a zseniális Víz alatt úszó-t, de a híres Villa, a Torzítás, a Martinique és a Mondrian-fotó is szerepelni fog a kiállításon, amelyet október 12-ig láthatunk.

A Melankolikus tulipán, a Zongorista keze és a Torzítás

André Kertész minden képe egy-egy festmény: a hétköznapi látványban fedezte fel az absztrakciót. Akár a Villa című leghíresebb képét nézzük, akár a Melankolikus tulipán-t, a formák elbűvölő kecsessége tűnhet fel nekünk először. A festő és a fényképész látásmódjának ez a közelítése gyermekkorában bukkant fel. A kis Kertész-fiúk, André (Andor) és testvére, Jenő 1908-ban közös ajándékként egy fényképezőgépet kaptak édesanyjuktól. A testvéreket elbűvölte a fotográfia, hétvégeken, szünidőben is a géppel kísérleteztek, már ekkor kezdett kialakulni a tizenéves fiú stílusában a gyakorlat, hogy a természetben fellelhető mértani alakzatokat szépen elrendezi kompozíciójában. Képeiben később sem a téma társadalmi vagy történelmi megközelítése a fontos, hanem a látvány szépsége - ezért a fénykép költője Kertész.

A Betört üveg és a Mondrian látványosságai

1925-ben, 31 éves korában, a Horthy-korszak légköre elől menekült el a zsidó származású fotós Párizsba, ahol a Montmartre művészei között szabadon fotózott mindent, amit csak látott: Mondrian asztalát, utcai életképet. Kertész talán itt, Párizsban volt talán a legboldogabb, jó barátságot kötött sok kollégával, többek között Cartier-Bressonnal is, de 11 év után innen is tovább kellett állni: feleségével, Elisabeth-tel (Erzsébet) az Egyesült Államokba menekültek. Itt állást kapott a Home and Garden magazinnál, de stílusa nem igazán passzolt bele a divatos, magazinos irányvonalba (lásd Munkácsi Márton képeit), csak 1964-ben kezdte megtalálni a helyét New York-ban, amikor a híres MoMA (Museum of Modern Arts) frissen kinevezett igazgatója, a maga is fotós John Szarkowski szervezett számára egy önálló kiállítást, amely révén Kertész helyet kapott a New York-i művészvilágban. 35 évig élt az Ötödik sugárút elején, de nem érezte túl jól magát: mire ismert lett, megöregedett, és feleségét is elveszítette, magányosan éldegélt a négy fal között. Utolsó, beteg éveiben onnan készítette polaroidra különleges, Őszikék-fényképeit. 22 éve halt meg, hagyatékát szétosztotta szülőfaluja, Szigetbecse, a francia állam és amerikai múzeumok között.