Isa por és hamu vogymuk

KIÁLLÍTÁS

Lakner Lászlót 50 év múlva a "festők Máraija"-ként fogják tanítani a középiskolákban: az emigráns művész-sors hasonlóságokat szült. Az 1974 óta Németországban élő, nemzetközileg elismert festő - a firenzei Uffizi is őrzi egy művét! - itthon háttérbe szorul az ünnepelt kollégák mögött. Csupán a Ludwig Múzeum két és fél éve rendezett életmű-kiállítása kezdte kihúzni a viszonylagos ismeretlenségből, pedig gazdag és termékenyen meg-megújuló művészete a magyar festészet nagyágyúi közé emeli őt. Ha elmulasztottuk a Ludwig kiállítását, a Petőfi Irodalmi Múzeum most nyíló Lakner-kiállításán találkozhatunk az életmű egyik legizgalmasabb részével, és egyúttal láthatjuk a művész Radnóti Miklósról mintázott szobrának leleplezését is.

Újabb érdekes párhuzam: Lakner és Márai is emigrációja éveiben visszanyúlt az egyik első magyar nyelvemlékhez, a Halotti beszédhez. "Látjátok, feleim, szem' tekkel mik vagyunk / Por és hamu vagyunk/ Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. / Össze tudod még rakni a Margitszigetet?" (Márai Sándor: Halotti beszéd, 1951)

A Petőfi Irodalmi Múzeum kamarakiállítása éppen e kép köré épül: Lakner László többször is megfestette a Halotti beszéd kezdősorát (Isa pour, 1982, 1983), amelyről Dékei Krisztina művészettörténész azt írta: "drámai expresszionizmusával, ákombákom, botladozó betűivel olyan, mint egy-egy fájdalmas üvöltés." A mű a szó, a szöveg iránti mágikus tiszteletet is jelzi: Lakner több alkotása a könyvet, mint tárgyat állítja középpontba.