Berlin-Budapest-tengely

KIÁLLÍTÁS

"Párizs, az én Bakonyom" - írta Ady Endre 1906-ban. Ma Esterházy Péter vagy Kertész Imre inkább azt írná: az ő Bakonya Berlin. A német-magyar kulturális kapcsolatok meghatározó volta akkor a legszembetűnőbb, amikor kortárs íróink német kiadók ötlete nyomán állítanak össze kötetet, és a Nobel-bizottság német közvetítéssel ismeri meg a magyar díjazott szövegeit. A század elején - a weimari köztársaság kulturálisan virágzó időszakában - a Berlin-Budapest-tengely hasonlóképpen erős volt, mint ahogy azt a Petőfi Irodalmi Múzeum szerdán nyíló kiállításából megtudhatjuk.

Fritz Lang: Dr. Mabuse és Walter Ruttmann: Berlin, egy város szimfóniája - Részletek a 20-as évek német filmművészetének két legendás alkotásából

A "Nekünk ma Berlin a Párisunk" - Magyar írók Berlin-élménye 1900-1933 című kiállítás a hosszabb vagy rövidebb ideig Berlinben élő magyar művészeket mutatja be, és igyekszik rávilágítani arra, miként vállaltak részt az időszak szellemi pezsgésében. Balázs Béla, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Rejtő Jenő, Márai Sándor, Déry Tibor és más művészek alakján keresztül pillanthatunk bele az akkori berlini életbe. A kiállítás idevarázsolja a kint élő magyar művészek törzshelyeit, a kor jellemző helyszíneit: a pályaudvart, a Sturm-galériát, a Café des Westenst, a Nürnberger Cafét. A múzeum eddig még nem bemutatott apró leleteket is kiállít: levelek, szerződések, cetlik kerülnek elő, és ezek mellett plakátok, fellépő ruhák, eredeti fotók teremtik meg a század eleji Berlin hangulatát. A megnyitón Kurt Weill-dalokat hallhatunk a Madách Színház februárban bemutatott darabjában.