Az értelmiség ópiuma

KÖNYVBEMUTATÓ

Bibó István vagy Tocqueville neve nemcsak a szakmai olvasóközönség körében ismert - tanaikra vagy szellemi kiállásukra sokat hivatkozunk. A Raymond Aron szociológus az ő rokonuk, mégis keveset hallhattunk róla. Kritikusan szembehelyezkedett a baloldallal, élete végéig nagy vitapartnere maradt Jean Paul Sartre-nak, akit a francia baloldali értelmiség egyik főalakjaként tartunk számon.

A két fogatlan oroszlán kézfogása 1973-ból : Raymond Aron (jobbról) és Jean-Paul Sartre (balról) az egyetem óta barátságos ellenségek voltak

Aron most magyarul is megjelenő kötete az egyik legfontosabb az életművéből: Az értelmiség ópiuma a forradalom és radikalizmus romantikus mitológiájával számol le. Érdekes, hogy 1955-ben forradalmat kikezdő érveivel a baloldali értelmiség vonalait támadta: azt állította, hogy a forradalom definíciójából következően csakis erőszakos és zsarnoki lehet. Aki többre értékeli a békét és a demokráciát, mint a háborút és a despotizmust, az inkább a reformokat választja, mintsem a forradalmat - vallotta Aron, akinek végső verdiktje szerint a forradalom mítoszának népszerűsége az értelmiség unalmával magyarázható. Mit szólt vajon a mester '68-hoz? Megállapításait 2007-ben, halála után 24 évvel is érdemes továbbgondolni - valószínűleg Ludassy Mária filozófus és Lánczi András politológus is ezt teszi az Alexandra Könyvesházban tartott könyvbemutatón.