Woyzeck-bemutató

SZÍNHÁZ

1824-ben kivégeztek egy Johanne Christian Woyzeck nevű lipcsei borbélyt, mert féltékenységből leszúrta szeretőjét. Az ítélet körül hosszas huzavona folyt, mivel Woyzeck beszámíthatósága kétségeket támasztott. Büchner fantáziáját megragadhatta a történet, mert noha akkor éppen doktori értekezését írta a márnák idegrendszeréről, letette lúdtollát, és inkább drámába kezdett: a korabeli újságcikkeket, valamint a törvényszéki orvosi jegyzőkönyv információit felhasználva írta meg művét négy különböző szövegváltozatban - majd elhunyt. A töredékeket már nem volt módja egységes drámává gyúrni, de ahogy Balassa Péter mondta: ennek a műnek a töredékesség az alkata, nem pedig a fogyatékossága.

Részlet a Woyzecket most színpadra állító Zugszínház előző előadásából (Kafka: A per)

Büchner darabja a száz évvel későbbi abszurd drámát előlegezi meg. Különleges mű, bizonyára ezért is nyúlnak hozzá újító törekvéseikről ismert társulatok. Az 1978-as Stúdió K-féle előadás óta két emlékezetes feldolgozása is volt a darabnak: a W-Munkáscirkusz Schilling Árpád (Krétakör) és Woyzeck Sopsits Árpád (Budapesti Kamaraszínház) rendezésében. Most a Zugszínház viszi színre Büchner darabját. Tőlük is egyedi előadást várhatunk, a társulat ugyanis a 20-30-as években alkotó orosz színházi teoretikus és színiigazgató, Meyerhold nyomdokaiban járva a gesztusok nyelvét állítja középpontba.