Vita a graffitikről

BESZÉLGETÉS

A köztereket használni kommunikációs eszközként - ez körülbelül olyan régi dolog, mint a város intézménye maga. Már Pompeii-ben is találtak latin nyelvű feliratokat a falakon. Amikor éppen a házunkat fújják le festékkel, nem látjuk meg benne a művészetet, de ha Berlinben járunk az East Side Gallery-ben, akkor annál inkább.

Egy híres részlet a kidekorált berlini falból, amelynek maradványait az East Side Gallery őrzi

Vandalizmus vagy művészi kifejezési forma? Elősegíti a városlakók kommunikációját, vagy inkább rontja életminőségüket? A graffiti, a stencilezés és a street art más formái sok vitát gerjesztenek. Még a "művészek" sem értenek egyet abban, hogy ezt ők maguk művészetnek látják-e. A teoretikusok kapva kapnak az utcaművészetnek nevezett irányzaton, ugyanis a művészet modern felfogása szerint a modern alkotások lényege, hogy kikerülnek a múzeum steril teréből az utcára, mindannyiunk természetes, mindennapi közegébe - a street art pedig maximálisan illeszkedik az elméletbe.

Londoni utca: a stencil-technika egyik szép példája

Ezekről a kérdésekről is minden bizonnyal szó esik a Trafóbeli Civil esték keddi szeánszán, ahol a Nemzetközi Utcaművészeti Fesztiválszervezői beszélnek kezdeményezésükről és arról, ők hogyan látják e művészeti terület dilemmáit. A beszélgetés után a Csáknóris és az Ésazinterkarate zenél, a Korai's Banditos és a Tilos Rádió dj-i mixelnek.