Jirzij: Úgy fogadtak a szlovákok, mint Paris Hiltont

A Psybaba Records alapítója, a Király utcai Psybaba Shop vezetője, dj Jirzij adott interjút a Psylife-nak. Portré az egyik legrégebbi magyar psytrance-lemezlovas múltjáról, jelenéről és jövőbeni terveiről.

Honnan jött a dj-neved?
- Jelentése Gyuri (így is hívnak). Nagyon régen, úgy '95 felé egy repülőn megismerkedtünk - Tommyboy-jal Amerikába mentem épp - két cseh vagy szlovák csajjal. Nekik volt egy barátjuk, aki pont úgy nézett ki, mint én, és akit Jirzijnek hívtak... Azt azért még hozzáteszem, hogy akkor már jó ideje gondolkoztam a dj-nevemen. Dj LSD akartam lenni, de mondjuk aztán Tommyboy rábeszélt Jirzijre. Ő csinálta az első olyan szórólapot is, amin dj Jirzijként jelentem meg.

Melyik volt az első goapartys élményed?
- Az első külföldi partym Goán volt a Paradiso klubban, ahol pont Goa Gil játszott. 1996-ban volt, először jártunk Goán, és ahogy lerakott a taxi, mentünk is a Paradisóba. Akkor még nem tudtuk, hogy ő Goa Gil, csak azt, hogy valami öreg sámán. Az első magyar pedig az első Dunavarsány volt, rögtön azután, hogy hazajöttünk Indiából... Bár előtte is voltam már, de az inkább csak ismerkedés volt.

Az elsők között kezdtél el goalemezeket pörgetni, mi indított el ezen az úton?
- Én úgy számolok, hogy 1995 óta vagyok dj, de talán csak '96-ban játszottam először buliban, kezdetben csak haveroknak. Egyszer csináltunk egy ilyen főzős-kajálós házibulit, ahol voltunk vagy ötvenen, és nem volt dj. Úgyhogy beültem én, és az ott lévő tíz darab cédéről kezdtem el játszani. Nagyjából innentől számolom.

Hogyan látod a magyar és külföldi psy-széna fejlődését, milyen tipikus magyar sajátosságok vannak? Hova fejlődhet a goa-psy-szubkultúra?
- A külföldi és a magyar helyzet teljesen különböző. Külföldön egyre nagyobb helyet kapnak ezek a partyk mindenhol, főleg Dél-Amerikában, Afrikában, Japánban, egyre több a buli, nagyjából mindenhol ezt lehet hallani és látni. Míg itthon is vannak nagyon profi rendezvények, elég érdekes, hogy kőkemény harc megy azért, ki hozhat el egy-egy külföldi nagy nevet. Máshol bármelyik buli eltartja magát, de ez itthon elég nehéz, egyre drágábbak az előadók, egyre profibbak a bulik, egyre többet kérnek a hangért, a helyekért, mindennek emelkedik az ára, míg a belépőjegyek azért nagyjából ugyanúgy háromezer körül vannak. Nagyon sok a bukás, mert sok a költség és egyre kevesebben járnak bulizni. 2005-ben volt kétezer, kétezer-ötszáz fős party is, például Goa Gil, Silicon Sound, Halásztelek... Ma elég nehéz ezer embert is összehozni, míg a költségek nagyjából a duplájára nőttek. Azt viszont jónak tartom, hogy Magyarországon is kialakult, hogy van, aki progresszívet, van aki fullont, van aki darkpsy-bulit csinál. Ez jó így, mert így mindenki el tudja dönteni, hogy hova megy - régen meg mondjuk volt egy nagy goabuli a Darócziban. Azt el kell hogy mondjam, a régi nagy társaság szétszéledt, így már nagyon ritka az olyan, hogy mindenkivel találkozol egy nagy bulin.

És hogy hova fejlődhetünk?
- Ha az a fejlődés, hogy már a Dokkban is vannak goabulik, meg hogy a Freee Magazinban is írnak rólunk, akkor fejlődünk... Számomra inkább az a fejlődés, hogy szerteágaztak a bulik, és már nem csak ugyanaz az Oleg, Wegha, Jirzij, Virág lineup van minden buliban. Ez ugye üzleti szempontból nem szerencsés, mert kevesebben jönnek el egy-egy buliba, de mint dj, azt mondom, hogy jó, mert aki elmegy egy partyba, azt nem éri meglepetés, hogy milyen zene lesz ott.

Akkor ez végül is pozitív fejlődés.
- Mindenképpen pozitív, mondom, mint magánember és dj. De üzleti szempontból, tehát nekem mint partyszervezőnek negatív, mert nem lehet úgy összeszedni az embereket, mint régen. Kivéve a fesztiválokon és három helyszínes bulikon, ahol ugye sokféle zene van, és mindenki jól tudja magát érezni.