Leeroy: A rap az egyik legnépszerűbb műfaj

Leeroy már nem a Saian Supa Crew tagja, nincs kapcsolata a kanadai hiphoppal és új albummal jelentkezik szeptemberben. A Hiphop.hu interjúja.

Összefoglalnád röviden, hogy a Saian Supa Crew hogy alakult meg?
- Volt egy kis stúdió, ahova egy csomóan jártunk felvenni demókat, úgy 1997 körül. Pontosabban itt történt, hogy Feniksi és én összetalálkoztunk, és mivel teljesen egy hullámon voltunk, elhatároztuk, hogy alapítunk egy bandát.

De ha jól tudom, már nem vagy a Saian Supa tagja, ugye?
- Így igaz, már nem vagyok Saian-tag. Különböző okok miatt hagytam ott a bandát, nagyrészt személyes problémák voltak, valamint az is közrejátszott, hogy úgy éreztem, eljött az ideje a változtatásnak. Úgy éreztem, már nem tudok ennek a kalandnak a részese lenni a bandával, ki kell próbálnom magam szólóban is.

És elég nagy ahhoz a francia hiphopszcéna, hogy megélj szóló előadóként?
- Ja, persze. Igazából a rapzene az egyik legnépszerűbb műfaj manapság Franciaországban, és a "hiphopipar" sokat fejlődött. Nem azt mondom, hogy bárki, aki rappel, meg tud élni belőle, egy csomó embernek ugyanúgy van normál állása, de nekem szerencsére ez a hivatásom.

A legtöbb európai előadó próbál valamiféle kapcsolatot találni a hiphop őshazájával, Amerikával. Ugyanakkor fél Kanada franciául beszél - van esetleg valami szorosabb kapcsolatod a kanadai hiphoppal?
- Nem, nem igazán.

Azt hittem, az egy elég jó piac számodra.
- Nem, mert a kanadai hiphop elég kicsi az amcsihoz képest, ráadásul, ha kanadai hiphopról beszélünk, az általában angol, a francia nyelvű kanadai rap nem igazán jut el Franciaországba. Volt fellépésünk Québecben a Saiannal, elég jó volt, és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, de nagyjából ennyiben ki is merült a dolog.

Belekóstoltál a színészkedésbe is egy kicsit. Beszélnél nekünk erről az oldaladról? Hobbi vagy komolyabban gondolod?
- Mc-nek lenni, rappelni és lenyomni egy show-t a színpadon, eléggé hasonló dolog bizonyos értelemben, mint a színészet. Nincs még sok tapasztalatom a színészkedésben, de amit eddig tapasztaltam, az mind pozitív volt, úgyhogy egy kicsit szeretnék jobban belemélyedni a dologba.

Szeptemberben jön ki az új albumod, bemutatnád egy kicsit?
- Az album címe Open Bar, ami arra utal, hogy többféle zene lesz majd hallható az albumon, különféle érzések lesznek beleépítve, úgy mint reggae, elektro, rock, meg ilyenek. Különböző zenei érzések és ötletek lettek összefércelve. Experimentális, de ugyanakkor nagyon szórakoztató az album. Egy csomó humor van benne, és számtalan rejtett üzenet a sorok között, melyek tudatosan lettek felépítve.

Évről évre van valami olyan hír Franciaországból, miszerint számos rasszizmussal kapcsolatos probléma húzódik meg a felszín alatt. Megpróbálsz a zenédben ezekkel a dolgokkal is foglalkozni?
- Igen, pont azért van ez, mert a legtöbb rasszista kétszínű is. Lesz néhány szám az Open Bar-on, ami a témával foglakozik, különösképpen azért, mert az én szüleim is Afrikából vándoroltak Franciaországba. Még a mai, fiatalabb generációk sem tudtak teljesen integrálódni a társadalomba, viszont tudniuk kell, hogy a szüleinknek ennél sokkal rosszabb dolguk volt. A rasszizmussal foglalkozó zenéknél a fő elgondolás ugyanakkor az, hogy ne még jobban megosszuk az embereket, hanem inkább hozzuk közelebb őket egymáshoz, mivel mind ugyanúgy emberek vagyunk, és nem kéne faji különbségeken gondolkozni, hanem össze kéne fognunk.

Leeroy: Les P'tites Fourmis

Ki a producere az albumnak?
- A munka legnagyobb részét én csináltam, néhány egyéb producer segítségével, akikkel már korábban dolgoztam a Saianban.

A Balaton Soundon élőzenekarral léptél föl. Felhasználsz élőelemeket is a zenekészítésnél?
- Igen, a banda is sokat segített az albumban, egy vagy két számban a teljes gárda közreműködik, dobbal, gitárral és basszussal, és rásegítenek a számítógéppel készített beatekre, és sokkal élőbbé varázsolják őket.

Hiphop.hu