Simon Ratcliffe és Felix Buxton (sokáig Felix B), vagyis a Basement Jaxx közös pályafutása még 1994-ben kezdődött Dél-Londonban, egészen pontosan a Clash által is megénekelt Brixtonban. Volt egy közös klubestjük, Rooty néven, s hamarosan saját kiadójuk is lett, nevezett Atlantic Jaxx - sorra adták ki saját maguk és protezsáltjaik sikereit (ezek egyébként hiánytalanul fellelhetők az első, még 1996-ban publikált Atlantic Jaxx válogatáson).
Ezek közül a fiúkra egy ideig oly jellemző szambagrúvra épülő Samba Magic és az alaposan széteffektezett Fly Life komoly sikert hozott számukra, egyelőre persze még csak klubkörökben. 1999-ben kiadták első albumukat, a Remedy-t, mely egy csapásra ismertté tette nevüket a nagyközönség előtt is. Sorra készültek az MTV-addiktok számára készült videoklipek, a Red Alert-et pedig annyi reklámban sütötték el, hogy már csak ennek jogdíjából királyi módon meg lehetne élni.
Pedig akadt még ott sláger, hogy csak az őrületes, raggavezérlésű Jump N' Shout-ot, a Bingo Bango-t vagy a Rendez Vu-t említsük. A Basement Jaxx saját filozófiája sem túl bonyolult. Vegyünk önmagukban is gusztusos, s ami a legfontosabb, ütős alkotóelemeket, legyen az house, diszkó, soul, elektro, latin, pop, rock vagy afrofunk, és hozzuk létre belőlük a lehető legtöbb életképes hibridet, lehetőség szerint jó sok vokállal, ami azután jó ürügy és lehetőség arra, hogy színpadra ültethessük a produkciót.
S hogy van/lesz mit kitenni a kirakatba, arról a következő albumok is tettek egyet s mást: a Rooty című második nagylemezükön (még mindig csak 2001-ben járunk!) ott a Where's Your Head At című szintetikus elektro/funk/rock-bomba, megtetézve - sokak szerint - a valaha készült egyik legjobb tánczenei videoklippel. És akkor nem is szóltunk a behízelgő Romeo-ról, vagy a Jus 1 Kiss-ről.
Basement Jaxx: Wheres Your Head
A 2003-as Kish Kash már valóságos sztárparádé, többek között Dizzie Rascal, Me'shell NdegeOcello vagy Siouxie Sioux (!) vendégszereplésével, s olyan slágerekkel mint a Lucky Star vagy a Good Luck. Aktivitásukat jelzi, hogy még tavaly őszre legyártottak egy teljes albumot Crazy Itch Radio címmel, és erről sem hiányoztak az olyan kislemezsikerek, mint a Lights Go Down vagy a Hey You. Kivételes, hogy egy alapvetően elektronikus tánczenében utazó csapat egyszerre vívjon ki tartós sikert a klubberek és a vokális popzene rajongói között - a két csoportot még egyesítve is, rögvest a színpad előtt.
Tiga
Tiga Sontag a kanadai elektro/pop/house szcéna tán legnagyobb sztárja, ráadásul apai oldalról állítólag magyar származású, ám - mint sejtjük - nem ezért szereti őt a világ. Sokkal inkább megfontolt, a csoportos alkotó tevékenységet sem megvető, igencsak eredményes munkamódszeréért, meg azért, hogy szívós munkával sikerült fellazítania, néha szinte már léhává varázsolnia a kortárs tánczene látszólagos szigorát.
Korai sikerei igencsak egyéni hangú kortárs elekrro/pop-feldolgozások, mint a Sunglasses At Night (eredetileg Corey Hart), vagy a Hot In Herre (Nelly). Dolgozott együtt Jori Hulkkonennel, a Soulwax duóval, Jake Shearsszel, Mateo Murphyvel, tavalyi albumának anyagát pedig a svéd Jesper Dahlbäck gyúrta tovább. A Sexor az elektropop/űrdiszkó/minimalhouse tánczenei univerzumok valóságos enciklopédiája, melyet az alkotó, hallhatóan igen nagy kedvvel, végig is énekel.
Tiga: Sunglasses at Night
A (Far From) Home, You Gonna Want Me, Pleasure From the Bass típusú saját slágerek mellett remek interpretációk (Down In It, Louder Than a Bomb, Burning Down The House), egy kiváló nagylemezzé állnak össze, mely messze több mint amúgy is sikeres maxik gyűjteménye. Tiga emellett figyelemreméltó DJ (ő is letett az asztalra egy DJ-Kicks kompilációt), amiről mihamarabb (ismételten) megbizonyosodhat a honi publikum.