"A jí csöndben áll / Nem gondolkodik / Semmit sem csinál / Mozgásba hozva kiterjed minden okra és dologra / Ha nem ő volna az Ég alatt legszélső szellemerő / válaszokat magából hogy is hozhatna elő?" - hallhatjuk majd a császár gondolatait.
"...Hagyd el magad még jobban, amennyire képes vagy rá, ebbe a belső utazásba, egy mély, mély térbe" - szólít föl az előadás kezdetén egy hang. Az utazás innentől egy meghökkentő váltással veszi kezdetét, a háttérben feltűnnek a spinningelő csapat tagjai, hogy egészen az előadás végéig tekerjenek. "Ők a varieté tánckara, melyet Bozsik Yvette társulatának baletttáncosai alkotnak - avat be minket Kari Györgyi -, s akik élvezetessé teszik a darabot, és az állandó mozgást-áramlást szimbolizálják."
A gyönyörű nő és a vonzó férfi kereszttüzében aztán megelevenednek a szürreális álomképek: a ritka énekesnő, az ujjak bűvésze, a szerelmes kínai, a hattyú esztéta tütüben, a nővé változott férfi, a Szív-Cirkusz csavargó zenészei, egy meditáló kismalac, egy örmény harmonikás, sőt napozó bikinis lányok csevejét is élvezhetjük.
A közönség soraiban feltűnik a zsémbes öregasszony - két akrobata angyal társaságában - mint Orákulum, aki a hétköznapok jósnője és mindenhez lesz hozzáfűzni valója ("Lófasz és esti fény", például), míg Geothe (Xantus János) a poszátákról tart értekezést.
"A keleti létezés alapja, hogy az ember a természetben létezik - folytatja Kari Györgyi - ezért a természeti képek is nagy hangsúlyt kapnak a szív cirkuszában". Kiskecskék dalolnak, felcsendül a paleotikus, másnéven Neanderrock is - az együttes tagjai egyébiránt minden hétvégen dobolnak a szabad ég alatt.
A Ji King alcíme, a Nagy Átkelés, híven tükrözi eme látomásos színháznak a velejét: a belső utazást, melyet mindannyian megteszünk önmagunkhoz, hogy megérthessük saját jelenünket, és ezáltal képesek legyünk a jövőbe nézni. A művészi kérdés Kari Györgyi tolmácsolásában: "A mi jeleneteiknek is kozmikus jelentéssel kell rendelkezniük, Can?"
Szöveg: Grünczeisz Kata
Fotók: Szilágyi Lenke