Mindazoknak, akik nem találták kellőképp klubkompatibilisnek az egyébként zseniális Scale-albumot, vagy az átlényegülés után valami laza levezetésre vágynak, egy valamelyest évszak- és helyfüggetlen mixet készített a hang(szer)szobrászat terén szegről-végről Lois Viktor szigetországi pályatársának mondható úriember.
Csaknem minden, elektronikus tánczenében fellelhető irányzat helyet kapott a 60 perces lemezen, olyan előadóktól, mint Lenka Clayton, Phil Parnell, Herve, Errorsmith, Micah, Spank Rock, mégis leginkább a funk/soul, house, r'n'b, dance agyasabb változata dominál. A bravúros megoldásokat felvonultató, ám hangulatilag kissé érdektelen felvezető negyedóra után sikerült Mattnek biztos fogást találni, s az itt hallható kötelező ragamuffin, dance/house kivételével egyre izgalmasabb vizekre evezünk, köszönhetően a jungle/bigbeat- és trip-beemeléseknek.
Herbert szakértelme megkérdőjelezhetetlen, ezzel együtt kísérletei jobbára annyira háttérbe szorulnak, hogy a mix nagy része bátran hallgatható vezetés vagy munka közben, de elférne egy átlagos kereskedelmi rádió délutáni műsorában is. A lötyögősebb számokba bele-belecsempészett egy-két oda nem illő pittyegést, ritmikai törést, ami dicséretes, viszont a milliószor hallott, egysíkú, többnyire merevlemezek mélyéről előbújt gépdalnokok produkciója okozhat fejfájást a Herbert-rajongóknak. Pillanatokra feltűnnek Justin Timberlake-es dallamok is, azt pedig ki-ki eldöntheti, hogy az effajta vokál mekkora helyet követelhet magának az életében.
Mindennel együtt ez mégiscsak egy Herbert-mű, ami bőven elég indok arra, hogy két hallgatás után ne a fiók mélyén landoljon.
Aki szeretné megnyerni a lemezt vagy az öt darab Herbert-memóriajáték egyikét, válaszoljon következő kérdésünkre: Mi volt Herbert első igazi zenei élménye? (segítség fent) A válaszokat a party@origo.hu címre várjuk "Herbert" tárggyal legkésőbb július 19-én délig. A nyerteseket e-mailben értesítjük. A játékban a T-Online munkatársai nem vehetnek részt.
Lukács Gergő