"Apa, te tényleg hülye vagy?"

A fiú csak nagy nehezen bírta, ha az apa miatt anyázták a lelátón, de azért körbeutazta vele az országot és egy kicsit a világot is. Az apa nem látta még a fiút tömegeket mozgatni, viszont beszélgetésünkben rendre megpróbálta az asztal alá dumálni.

Esetleg valami pozitív élmény?

PZS: '89-ben, amikor még nem lehetett bármennyi pénzt kivinni az országból, Olaszországba mentünk a barátnőmmel. Mi is eldugdostunk valamennyit, cidriztünk is, ráadásul stoppoltunk. De az olasz határőr az útlevél-ellenőrzés után már a távolból azt üvöltötte vigyorogva: "arbitro Palotai" ("Palotai bíró!")

Ezekből az évekből szereztél zenei inspirációkat?

PZS: Győrben, a nyugati határvégen még Budapesttel szemben is volt előnyünk a hatvanas-hetvenes években: fogtuk az osztrák tévét és rádiót, több információ jutott el hozzánk, és ez vonatkozott a zenére is. De az igazi rajongás később jött, már a nyolcvanas években, amikor a barátokkal szereztünk lemezeket, vagy jártunk Erdélybe népzenét kutatni.

Édesapád pedig mi mást hozhatott külföldi útjairól, mint lemezeket.

PK: Úgy kezdődött az egész, hogy amikor hazatértem Freiburgból, hoztam egy gramofont is. Sőt tudtomon kívül én is dj voltam jópárszor. A csapattársi összejöveteleken én válogattam a zenéket és a lemezeket, már csak azért is, mert az egész bandából nekem volt csak gramofonom.

PZS: Arra én is emlékszem, hogy jöttek a barátok orsós magnóval, és nagyüzemben másolták át a zenéket. Később, a hetvenes évek elején hozta a Deep Purple-t, Hendrixet és a többi akkori menőt.

A sport is meghatározója volt a gyerekkorodnak?

PZS: Hétéves koromtól sportoltam, hol fociztam, hol eveztem, hol kosaraztam, hol teniszeztem. Nem volt kérdés, hogy TF-re tanuljak tovább. A húsz év fiatalkori sportolás és a TF nagy hasznomra válik ma is. Egyszerűen fizikailag nem bírnám az éjszakázást, közel az ötvenhez. A másik főiskolám, a Gyógypedagógiai meg a bulijaimon előforduló kattant tagok "kezelését" könnyíti meg.

PK: Meg is kérdeztem tőle akkoriban, hogy diáknak vagy páciensnek ment-e a Gyógypedagógiaira... Egyébként egyszer az NDK-ban nyaraltunk, és kihívtam a srácokat egy lábteniszmeccsre. Ekkor már gondoltam, hogy nem lesznek focisták, ripityára vertem őket.

Az idősebb Palotai járt már a fia valamelyik fellépésén?

PK: Zsolt általában éjjel dolgozik, én meg koránkelő ember vagyok, így nem jutottam el még. De a családnak készített karácsonyi lemezét szívesen hallgatom. (Hallgasd meg te is! - a szerk.)

Előfordul máskor is, hogy zenét keversz a családnak? Ez a karácsonyi ajándékod?

Palotai Zsolt: Nagy örömmel "zenélek" a családnak, például kozmetikus édesanyámnak is készítettem már több lassú és nyugalmas ambientmixet, ő ezeket a munkahelyén is használja, hadd lazuljanak a vendégek.