Újra kitört a pesti diszkóláz - hatvanéves diszkótörténelem

Vágólapra másolva!
Egész héten erre készült. A legjobb ruháját vette föl, fényesre polírozta a cipőjét és zselével tökéletesítette frizuráját - búcsúzóul elégedett kacsintást váltott a tükörrel, és nekilódult az éjszakának. A hetvenes években a csapból is diszkó szólt, és ha az istenek kegyesek voltak, megnyílt előtted a Studio 54 kidobóinak sora, hogy a művész- és modellvilág krémjével táncolhass a parketten. Eközben idehaza a művházak hétvégi discjockey-i játszották a vegyesfelvágottat, és a kulturált szórakozás jegyében a hölgyválasznál simultak össze a fiatalok. És nincs új a nap alatt. Az elmúlt években a diszkó, leginkább a skandináviai kiadóknak köszönhetően, reneszánszát éli, míg hazánkban Badihali és Hifi Nyuszi őrzi a lángot, leginkább a Tilos Rádió Diszkóvágás című műsorában.
Vágólapra másolva!

Párizs 1940 - bevonulnak a németek. Huszárvágással záratják be a klubokat, ahol a fekete dzsesszmuzsika uralja a terepet, nem sejtve, hogy ezzel egy egészen új őrületet indítanak világhódító útjára. Földalatti mozgalomként, pinceklubokba menekül át a törzsközönség, és a zenekarok helyébe egy új embertípus lép, a lemezbemutató, aki a frontvonalon átcsempészett bakelitekkel szórakoztatja az embereket.

Ekkor születik meg az elnevezés is, Discotheque (Diszkótéka), mely a hely szellemére utal, azaz lemezkönyvtárat, lemeztékát jelent. A háború után megnyílik az első földfölötti klub, a Whisky A Go-Go, mely lefekteti a diszkó alapjait: bejutni meghívóval lehet, van vipterem és töméntelen erős ital, impozáns bárpult és táncparkett, hajnalig tartó zenével, hiszen már nincs olyan, hogy a koncertnek vége, a dj fáradhatatlanul képes pakolni a korongokat.

Az ötletet csak évtizedekkel később importálták az Újvilágba, ahol a legendássá lett hollywoodi Whisky A Go-Go falai között feltűntek az első pulton táncoló, rövidszoknyás gogo-hölgyek is. Ekkoriban a diszkó nem a műfajt, hanem a helyszínt és az ott játszó lemezlovast jelentette, aki még nem mixelt, csupán egymás után rakta föl és kommentálta a legújabb lemezeket. Bármi megszólalhatott, ami táncolható, a zenéket húzós dob-groove jellemezte, így a progresszívrock, a blues, a beat, a funk és a soul egyaránt képviseltette magát.

Az, amit ma diszkózenének hívunk, egy öngerjesztő folyamattal jött létre. Míg a dj-k izgalmasabbra vágytak, és kísérletezni kezdtek, hogy hogyan érhetnék el a folytonosságot a zeneszámok közt, addig a lemezkészítők alkalmazkodtak az igényekhez, és úgy írták a számokat, hogy könnyedén egymásba lehessen csúsztatni őket. A stúdiók rákapcsoltak a diszkózene gyártására, és hirtelen minden eladható lett, ami a diszkókban szólt.

Az éjszakában nem számított, hogy ki vagy napközben (gondoljunk csak a Szombat esti láz Tonyjára, ki egy festékbolt eladójából vedlett át a táncparkett hercegévé), a mottó a "valósítsd meg önmagad" lett, így aztán a diszkó kezdetben alapvetően a melegek és a feketék szubkultúrája volt. A hatvanas évek lázadó, világmegváltó ifjúsága felnyitotta Pandora szelencéjét, és bár a hippi-beat-mozgalom kipukkant a realitás nyomása alatt, az életérzés átmenekült a diszkóba, és tovább hirdette a szabadságot és a szabadosságot. Még sehol nem volt az AIDS, de a kokain már terített, az El Coco pedig vidáman énekelte a Cocomotion-ban, hogy "do it, do it".

Forrás: [origo]

A konvenciók szétfeszítése a divatnak is szárnyakat adott, a nonkonformizmus utat talált magának, és a hetvenes években - a hippimozgalom flower-power jeligéjét követően - tömegessé váltak a legelképesztőbb szerelések. Hódított az uniszex és a paradoxon, a telitalpas szandál és csizma vinilből, a rikító neonszínek, valamint a flitterek és műpárducok. Mindez persze élénk tetszést váltott ki a lányokból, akik ruházatukkal a függetlenséget, a fantáziát és a humort hirdették.

Forrás: [origo]

És nemcsak a nők, a férfiak is szabadjára engedték a képzeletüket: a sztárok merész hajviseletein felbuzdulva mindennapos lett a hosszú fürtökben lógó, a zselézett vagy éppen az afróra tupírozott hajkorona. A nyakkendő és az ing elvetése fesztelenséget hozott a férfidivatba, míg a trapézfarmer és a karcsúsított zakó egyszerre sugallt eleganciát és lazaságot. A diszkóhullám szinte világméretű mozgalommá terebélyesedett.