Viszlát, Dortmund! - helyszíni Mayday-riport

Az első Maydayt másfél évtizede rendezték a dortmundi Westfalenhallenben, idén tehát jubilált a világ egyik, ha nem a legnagyobb elektronikus zenei rendezvénye. A tavalyinál nagyobb tömeg, észveszejtő őrjöngés, végül szomorkás búcsú a tranceparty-jelleget öltő technobulitól. Helyszíni riport.

Mint akit zsinóron húznak, úgy érünk a dortmundi Westfalenhallen elé. 1170 kilométer ugyan, de a tavalyi zötykölődés után ismerjük már szinte az út minden méterét.

A röpke városnézés (bár ember legyen a talpán, aki Dortmundban kettőnél több látnivalót föl tud sorolni) alatt kiderül, hogy a csarnoktól a belvárosba vezető úton véget ért az útfelújítás, nyoma sincs az egy évvel ezelőtti káosznak.

Kapunyitás, sajtójegyek átvétele. Már fél hétkor bent esz minket a fene az arénában, ekkor még csak a nagyszínpad nyitva, a másik két terem vasajtókkal van elzárva.

A hangulat kicsit visszafogott (de a nézőtéren már ücsörögnek, a helyi szokás szerint), de legalább van idő gyönyörködni a német öltözködési kultúrában. Aggódni nem kell, kivillanó csecsből és combból itt is ugyanannyi van, mint máshol. Még szép.

Pörög a program, tódul befele a nép. Fél tizenegy körül egyértelművé válik, hogy nagyobb a tömeg, mint egy éve, sokakat csalogatott a Prodigy meghívása.

Az angol banda jelenése egybeesik a frankfurti nagy kedvenc, Kai Tracid másik terembeli fellépésével, de legalább egyenletesebben eloszlik a tömeg. Hely itt se, ott se, föl hát a lelátóra.

A Prodigy viszont mintha maga sem értené, mit keres Dortmundban. "What the fuck is Mayday?" - ordít a hangfalakból többször, a többség hamar ráun a céltalan fikázásra. A fellépés sem egy nagy szám, a slágerek jól szólnak ugyan, de érezhető: ennél mindenki többre számított.

Úgy-amúgy mi is, közben ugyanis kiderül, hogy az újságíróknak nem jár annyi, mint tavaly. A nagyszínpadon már nem lehet csak úgy a pult mellett álldogálni, sőt a második legnagyobb teremben föl se lehet menni; csak kék karszalaggal, hajtogatja a birkatürelmű biztonsági, és közben csóválja a fejét a Press feliratú narancssárgára. Onnan föntről egyszer azért még egy magyar zászlót is kiszúrunk.

Paul van Dyk a Mayday-en

A fellépők névsora különben veretes, itt van Paul van Dyk és Ferry Corsten is, pedig a Mayday aligha mondható trancepartynak. Előbb Dyk van soron (június közepén jön hozzánk is), nyomja a keményebb vonalat, de azért még simán trance, amit játszik.

Magyarok a Mayday-en

A hajnali négy után következő Corsten szinte már levezet, még szerencse, hogy kettejük között azért volt egy "őrjönghető" Chris Liebing, meg a szokásos tombolás a klasszikus Mayday-himnuszokra.

Őrjöngő tömeg a Mayday-en

A búcsú kicsit szomorkás, hosszú az út hazáig, pláne, hogy valószínűleg ez volt az utolsó Mayday Dortmundban. Tieznöt év után a szervezők nyitnának másfelé, a jelentkezők sorban állnak a Mayday Gmbh ajtaja előtt.

Fények a Mayday-en

A helyi Partysan magazin cégvezetője azt nyilatkozta, hogy szerinte "nagyon valószínű", hogy jövőre új helyszínen rendezik a világ egyik legnagyobb technobuliját. Hogy hol, arról még nem döntöttek. Mindenesetre mi kíváncsian várjuk.

Koncz Dávid