"Reklámmentes vizuális élmény" - vélemények a raypaintingről

A frankhegyi partyk, illetve alkotásainak zenei aláfestése révén, a partykultúrához több szálon kötődő Dorkandkozma páros, egy ideje rendszeresen kap budapesti megbízásokat. Októberben például a Városháza-parkot változtatta Fénymezővé, december végén pedig a T-Com-székház köszöntötte Fénybolygóként az újévet. A művészpáros raypainting néven ismert munkáira, a bárki számára elérhető szabadtéri kiállításokra egyre többen felfigyelnek. Megkérdeztünk néhányat azok közül, akik szakmabeliként vagy más módon érintettek, mi a véleményük eme egyedülálló művészeti formáról.

Beleznay Éva várostervező (Főpolgármesteri Hivatal):
- Nyugalmat, szépséget, dimenzióváltást, örömöt, kizökkenést a hétköznapi szürkeségből. Nem közvetít kereskedelmi üzenetet, ezért nem a fogyasztói társadalomról szól, hanem a művészetről, az esztétikáról.

Fotó: Szilágyi Lenke

Benczúr Emese képzőművész:
- Rávilágít arra, hogy milyen nagy szüksége lenne mindenkinek a maga módján színessé tenni a saját életét.

Demszky Gábor főpolgármester:
- A fény, amellett, hogy nélkülözhetetlen Budapest működéséhez, meghatározó épületeinknek is dísze. Berkes Dóra és Kozma Péter fényfestészete azonban új értelmet adott a díszítés fogalmának, művészetük nem egyszerűen az ünnephez, vagy fontos alkalomhoz kapcsolódó dekoráció, hanem képes maga is eseménnyé, ünneppé válni.

Petrányi Zsolt igazgató (Műcsarnok):
- A térátalakítás és az installáció között csak az a különbség, hogy az egyik építészeti, a másik pedig képzőművészeti kategória. Az installáció műfaja, mintha a téralakítás rendszeréből a hatáskeltésre voksolna, hogy lehetővé tegye a művész által sugallt üzenet közvetítését. A Dorkandkozma javaslata az építészet és a tér újraértelmezéséről szól, ami a vetítés révén az elfogadáson alapszik, de az alkalmi tudatfelszabadítást szorgalmazza. A zenei élménnyel párhuzamban, velük olyan pillanatokat élünk át, amelyek lehetővé teszik, hogy a megszokott másként tűnjön fel: a fénnyel átírt építmények egy más életminőség képét vetítik elénk, amely merőben eltér a mindennapi tapasztalattól.

Fotó: Szilágyi Lenke

Suba János ügyvezető igazgató (Supergroup):
- A műalkotás általában megosztja az embereket, hiszen a művészet értékelése szubjektív a befogadó szemszögéből. A raypainting azonban túlmutat ezen, mert olyan univerzális látvány, amely a gyerekektől a felnőttekig mindenkiből kihozza a műélvezőt. A Buena Vista Social Club című film jut az eszembe, amelyben kubaiakat visznek New Yorkba, a felhőkarcolók birodalmába. "De szép" - ez az első véleményük a kubaiaknak a még sosem látott, égbe nyúló építményekről. Azt gondolom, minden emberbe bele van kódolva a szépség felismerésének képessége, a szép ösztönösen megérinti a lelket. Ezt magam is tapasztaltam, amikor évekkel ezelőtt gyanútlanul sétáltam a Várból a Vérmezőre, majd egyszercsak elém tárult a csoda, és én önkéntlen megindultam feléje, hogy felfedezzem. A raypainting számomra olyan közelségbe hozta a szép fogalmát, amilyen közel, még sosem kerültem ehhez az élményhez.

Szilágyi Lenke fotóművész:
- Olyan program ez, ahová el lehet sétálni, ahol az emberek nyitottak és barátságosak, mert lehet így is.