Hatszázezren a hatodik Budapest Parádén

A hatodik Budapest Parádén táncolhatott a főváros szombaton. A nagy kamionos felvonulásra több mint félmillióan voltak kíváncsiak. Jártunk a hivatalos afterpartyn, a Parádé Bónuszon is.

A Parádé Bónuszt Magyarország legnagyobb elektronikus rendezvényeként harangozták be, amelyre előzetesen huszonötezer embert vártak. Hogy ez végül összejött-e, arról nincs hivatalos adat, de hogy a Népstadion-kertben is rengetegen voltak, az biztos. A színvonalas szórakozásról négy helyszín gondoskodott, egy a techno (Viva-Eeelektro-party, Syma-csarnok), egy a house (Red Pulse - Fire House, Körcsarnok), egy az eurotrance (Miller Partyaréna), egy pedig a törtütemek kedvelőinek (Djuice-Nokia Arena - Metalheadz Night).

A fő helyszínnek a Syma-csarnokot szánták a szervezők, ide igazi technogurukat hívtak meg. A svéd Adam Beyer már számtalan éjszakát áttáncoltatott a magyar közönséggel, de a magyarok (Hot X, Budai, Newl stb.) mellett fellépett a már emlegetett Dr. Motte és Miss Djax is.

Fő attrakciónak az olasz Mauro Picotto műsorát szánták, akinek nevét korábban könnyed trance-szerzemények (például a Komodo) kapcsán emlegették. Róla érdemes még tudni, hogy néhány évvel ezelőtt - sikereit látva - tömegesen kezdték koppintani stílusát, így átnyergelt a technóra. A sikerek így sem maradtak el, ma már élvonalbeli lemezlovasként emlegetik.

Mauro Picotto munkában

Négy helyszín tehát, és a jól ismert probléma: egy időben csak egy helyen lehetünk. A Milleréknél zenélő dj Sammy kellemes meglepetésre nem olyan muzsikával rukkolt elő, amilyenre legutóbbi, Heaven című albuma alapján számítani lehetett. A kommersz vonal mellett keményebb, technós szerzemények is szerepeltek repertoárján, ami pedig különösen élvezhetővé tette előadását, hogy végig pörgött, ugrált, integetett a közönségnek, együtt élt a zenével. Az egyetlen, amiről szerintünk leszokhatna, az az állandó nyúlkálás a keverőhöz; jó dolog "pattogósat" játszani a basszussal, de egy idő után kicsit idegesítő.

A Körcsarnokban a showman Scumfrog műsorára estünk be. A jenki gyakran live-vokálokkal, ütőhangszerekkel és vendégfellépőkkel színesíti előadását. Igazolta jó hírét, masszív, vokálos szettet nyomott le, az addig szundikálókat is sikerült beindítania. A fő helyszínre liveactként érkező Junkie XL sem viccelt, alaposan felpörgette a ritmust, a végére egy igazi klasszikust, a Beastie Boys-féle Fight for Your Right feldolgozását tartotta be. Sípolt, dudált, üvöltött, aki csak tudott.

Adam Beyer produkciója a szokottnál valahogy visszafogottabbnak tűnt számunkra, pedig a svéd mindent bedobott. Ugyanígy kicsit talán csalódás volt Mauro Picotto is, aki szinte több időt töltött a keverőtől távol, mint mellette. Igaz, minden egyes "visszatérés" után kegyetlenül meghúzta, az sms-falon ezekre válaszul néhány talán túlzó üzenet is feltűnt. "Ezek után Rush elmehet népzenésznek" - írta valaki, míg egy másik bulizó azt pötyögte be a telefonjába, hogy "Picotto mentette meg az egész Bónusz Partit."

Kai Tracidet talán megviselte az esti lemezjátszós baki; cédéről kezdett a Körcsarnokban, s később sem tudott felpörögni, tízpercenként az óráját nézegette, hogy mennyit kell még zenélnie. Mindenkinek lehet rossz napja, így neki is, de persze még így is tudta, mi a dolga: kiosztott egy rakat autogramot, fényképezkedett boldog-boldogtalannal.

kd