Röyksopp esete Pukkelpoppal - fesztiválszemle Belgiumban

Csak egy esténk volt arra, hogy felmérjük a terepet a hasselt-kiewiti Pukkelpop fesztiválon, a magunk részéről tehát mindent megtettünk azért, hogy már sötétedésre bent legyünk. Motivációnk annál erősebbnek bizonyult, mivel alig néhány napja vettünk búcsút a pesti fesztiválfílingtől.

Norvégok Belgiumban: a Röyksopp 23 óra 50 percre beharangozott kezdése hajszálpontos, ez maga megér egy kis kacagást. A bemelegítő Röyksopp's Night Out és a Remind Me végére a sátor tele lesz. A belgák és hollandok meglepően konszolidált mulatozók, senki nem ugrik a nyakunkba, sőt egy jól szituált hölgyemény öt ujját rendszeresen a hátunkba nyomva tart távol magától. A jól ismert nyugat-európai szocializáció mindenkinek megteremti a maga félcentis mozgásterét, és a másik szabadságának korlátozása harsány ellenkezést vált ki - akár a mindennapokban.

Ezután kínos percek következnek: a Röyksopp két tagja fölött a hetes buszon megszokott neoncsík ismerteti az éppen játszott szám címét, de a Circuit Breaker közben törtánetesen a What else is there? cím futkorászik a kijelzőn. Ez a jóhiszeműen is cikisnek nevezhető baki ugyanakkor nem az együttesnek róható fel, a feliratozás része a buli koncepciójának, a színpadok közelében elhelyezett, kezdési időpontokat feltüntető neonokkal együtt. A áttekinthetőségre törekvő túlracionalizált rendszer csődje, hogy a koncert alatt zavarosan váltakoznak a címek, és ez néha jó előre lelövi a poént: a koncert felénél már nagyjából ismerjük a fennmaradó repertoárt.

A két norvég rengeteg energiával és lelkesedéssel játszik, a két lemez (Melody A. M., The Understanding) anyagát - a dobtól eltekintve - kevéssé mixelve. A duó albumok közötti zenei átalakulása annak ellenére is egyértelmű, hogy az első lemez súlyosabb darabjai ugyanúgy futnak, mint az újon található, könnyebbnek ható számok - alkalmanként diszkósítva. A Röyksopp - mint azt Torbjörn Brundtland és Svein Berge nyilatkozta - nem akar a downtempós fellépők közé tartozni. A váltás az elektropop felé nyilvánvaló.

Az Eple alatt, amelyre akár az egész második lemez utalhat, a közönség hullámokra ül, az Only This Moment közben pedig már reng alattunk a fapadlózat. Hiányoljuk a második lemez egyik legerősebb dalát, a 49 percent-et, ugyanakkor nagy örömöt okoz a melankolikus Poor Leno, az Alpha Male progresszív iránya, a Sparks chillje és Kate Havnevik vokálja.

Éjfél után harmincöt perccel biztosnak tűnik, hogy az egyórásra beharangozott program pontosan fog véget érni, és valóban, néhány perccel később a norvégok lerakják a dobokat, otthagyják a dj-pultokat, és csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy még pontosan hét percük maradt, amibe kényelmesen beleférhet a ráadás. Hamarosan tényleg feldübörög az Istanbul Forever house felé hajló, megnyugatató ritmusa. A koncertnek vége, és csak bennünk, közép-európaiakban marad némi hiányérzet, talán mert a kiszámíthatóság se nem gusztusunk, se nem erősségünk.

Stereo MC's

A koncert után ismét jókora Maesokkal vezetjük le az élményeket, a zsenge alkohol nyomására azt is megértve, hogy a mi Szigetünk legnagyobb vonzereje a nyugati közönség szemében nagy valószínűséggel a spontán hangulatban rejlik. Mert hiába kellemes a jólszervezettség, ha közben arra kell gondolnunk, a bulizás ideje most jött el, és hogy a világ törvényei szigorúan le fognak ránk csapni: másnap folytatódnak a hétköznapok. A belgák láthatóan még részegen is józanul tartják magukat a világ szabályaihoz és alapvető jogaikhoz: fotósunk a fényképezést nem nagyon engedheti meg magának, mert mielőtt villanna a vaku, már ráförmed valaki, anélkül hogy tudná, kiről készülne a kép.

upgy

Pukkelpop fesztivál, Hasselt, 2005. augusztus 18-20.