A szintetizátor szintetizálója - Bob Moog halálára

Vasárnap, agytumorával való hosszas küszködés után meghalt Robert Moog, a szintetizátorok félistene, akinek komplett zenei irányzatok és együttesek köszönhetik létüket és hangzásukat. Bob Moog 1934. május 23-án, New Yorkban született, és tizenkilenc éves korában ugyanitt készítette első elektromos hangszerét. Szintetizátoraiért ma már vagyonokat adnak, s olyanok használták hangzásuk megalapozásához, mint a Beatles, a Pink Floyd, Herbie Hancock, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Tudjuk, ma már nehéz elképzelni, de volt már zene a kütyük korát megelőzően is - csak egy kicsit másféle (ahogy persze most se kell minden zenébe elektronika). Ám amint megjelentek az elektronikus ketyerék, rögvest megváltoztatták magát a zenét is: hogy előnyére avagy hátrányára, az most mellékes - hitünk szerint azért az előbbi a jellemző. Ennek szemléltetéseként elég vázlatosan áttekinteni a Moog szintetizátor, az első széleskörűen felhasznált elektronikus hangszer hatás- és kultúrtörténetét.

Ma már legenda, miként fabrikálta évek szívós munkájával Robert Moog (a név helyes ejtése nem a tehénbőgésre, hanem Móga 48-as honvédtábornok nevére rímel) az első szintijét, miként mutatta be azt 1964-ben a szakmai (értsd: mérnök-akusztikus) közönségnek. Moog adott a részletekre, s tudta, hogy az eszközt olyanok használják majd, akik nagyjából klasszikus (vagy dzsessz-) zenei képzésben részesültek, s ők majd szívesebben kezelnek egy olyan kütyüt, amelynek konkrét, zongoraszerű klaviatúrája van, s melyen nem csavarhúzóval kell játszani.

Az eszköz technikai leírásával nem fárasztanánk a kedves olvasót - elégedjen meg annyival, hogy a Moog klasszikus, analóg, moduláris szintetizátor, melyben az egyes egységeket szigorúan dróttal kell összekötni - egy rendes moduláris számítógép tartalmaz többek között VCO, VCF, VCA, ADSR, sőt LFO fantázianevű modulokat is - aki kíváncsi a fenti betűszavak jelentésére, az nézzen utána, legfeljebb hamarabb öregszik.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy Moog cége 1971-ben piacra dobta máig is a legnépszerűbb analóg szintetizátorát, a Minimoog Model D nevű eszközt, amelybe sikerült minden fontosabb funkciót, a legendás analóg effektpedálokat, meg legalább három oszcillátor belezsúfolni. Ez a típus lett a piacvezető instrumentum a monofónikus szintetizátorok korában (ez utóbbi annyit jelent, hogy ez a kütyü egyszerre csak egy hangot tud megszólaltatni). A megjelenésétől 1982-ig bezárólag tizenháromezer darabot adtak el belőle, azaz a piacot gyakorlatilag sikerült száz százalékig telíteni analóg szintikkel - így az idők múltával már egy valamirevaló csehszlovák esztrádzenekart sem lehetett elképzelni Minimoog nélkül.

A Moog hamar meghódította a zenészeket, ami nem is csoda: a hangja egyszerűen csodálatos - aki egyszer hallotta, valószínűleg rögvest belészeret. Különösen veszélyeztetett az addikció szempontjából az a korosztály, amely a hetvenes években nőtt fel: e kor zenéje egyszerűen elképzelhetetlen a Moogok jellegzetes, pszichedélikusan sípoló-visító hangja nélkül.

Az első lemezt, amelyen Moog-szintit használtak, a Zodiac nevű formáció készítette, Cosmic Sounds néven - mint már ebből is kivehető, az eszköz mindnekelőtt a notórius szenvedélybetegek figyelmét ragadta meg. A sajátos névadásból felfejthető tendencia később is folytatódott: az első igazán népszerű lemez, amelyen Moog szintihangot hallhatott a közönség a Monkees együttes Pisces, Aquarius, Capricorn & Jones Ltd. című albuma volt.

Moog-55

Szerencsére a Moog-felhasználók utóbb leakadtak a súlyosan pszichotróp, asztrológiai jellegű fixációról: Wendy Carlos Moogre épülő albumaiért (Switches-On Bach 1968, The Well Tempered Synthesizer 1969) még Grammy-díjat is kapott. 1969-ben már a Beatles is felhasználta a Moog-szintit az évi, Abbey Road című legendás albumán - ettől kezdve valószínűleg már nálunk, Magyarországon is megismerték a Moog nevet.