Armand van Helden: Akár rockot, technót és hiphopot egymás után

Armand van Helden, az amerikai house egyik oszlopa élete egy részét Európában - Hollandiában, Olaszországban, Törökországban - töltötte, elég jó rálátással bír tehát az itteni zenei életre is. Nem szólva arról, hogy eddig bő tizenötezer lemezt csipegetett össze magángyűjteményébe. Nyitottságát azzal is bizonyítja, hogy májusra várható következő lemeze saját bevallása szerint a rockhoz áll majd a legközelebb. A Freee Magazin interjúja.

Forrás: [origo]

Számos mainstream előadónak készítettél már remixet, többek között Britney Spearsnek és a Sugarbabesnek. Ilyenkor te választod ki a számokat, vagy az előadók keresnek meg?
- Sokféleképpen adódnak a lehetőségek, de én sosem kerestem meg senkit, sem az előadót, sem a kiadót, hogy ebből vagy abból remixet szeretnék. Mindig ők jönnek hozzám ilyen kérésekkel. Ezután már az én döntésem, hogy mit vállalok el.

Egyébként kedveled ezeket az előadókat?
- Ha belegondolok, nagyon sok mindent elvállaltam már, sokszor válogatás nélkül. Nekem nem feltétlenül kell kedvelnem ezeket a zenéket. Pusztán azzal kell tisztában lennem, hogy tudok-e olyan remixet készíteni belőlük, amit később a klubokban is játszananak majd. Tényleg mindent csináltam már, az Ace of Base-től Britney Spearsig.

Melyik a kedvenc remixed?
- Nincs kedvencem. A lényeg, hogy amikor a remixek elkészül, akkor tetsszen, és élvezzem a munkát. De egyikre sem mondanám, hogy ez vagy az közelebb áll a szívemhez. Mindegyik az én gyerkőcöm, ugyanúgy tekintek rájuk.

Sokak szerint a mai zenei világ már nem elsősorban az alkotásról, a művészetről szól, hanem sokkal inkább a pénzről. Mit gondolsz erről?
- Azt hiszem, ez ma már egy örök dilemma. Függetlenül attól, hogy milyen zenét csinál, magyar népzenét vagy a legmodernebb elektronikus zenét, az embernek mindig fel kell tennie önmagának a kérdést, hogy miért is csinálja: a sikerért vagy a zeneszeretetért. Az az igazság, hogy általában mindkettő benne van mindenkiben, mert egyrészt élvezetből zenélünk, de emellett ugye meg is akarunk élni belőle. Persze vannak művészek, akiket a siker és a csillogás jobban vonz és vannak, akik pusztán örömszerzésből zenélnek, de a többségünk azért a középutat választja. Azért ez a természetes, kivéve, ha az ember királyi családba vagy milliomosnak születik.

Van egy Da Mongoloidz nevű formációd. Mit takar és miért jött létre? Várható-e valamilyen kiadványa?
- A Da Mongoloidz csak egy vicces próbálkozás volt. Nincs vele semmi komolyabb tervünk. A Wu Tang-hoz hasonló baráti kezdeményezésnek indult, hogy összefogást teremtsünk a szcénában, abban a közegben, ahol egyébként nem jellemző az összetartás. Mondhatom, hogy a dj-k, előadók között szinte semmi kommunikáció nincs, nem hogy segítenénk egymást, pedig ez is fontos lenne. Az egész kezdeményezés alapvetően erről szól. Nem tervezünk albumokat vagy bármilyen más megjelenést.

Ha visszagondolsz, mi volt a pályafutásod eddigi legsikeresebb és legsikertelenebb pontja?
- A mi műfajunkban a sikeresség nagyon átmeneti állapot. Sok tiszavirág-életű vállalkozás van, amely ahogy befut, utána röviddel eltűnik. Én sok sikert és jó pár bukást megéltem már, legalább négyszer-ötször volt hullámvölgyben a karrierem, de valahogy mindig vissza tudtam térni. Ebben a szakmában talán ez a legfontosabb, hogy fenn tudj maradni. Így a sikereimet és a sikertelenebb próbálkozásaimat is másképp figyelem.

A következő Armand van Helden-album mikorra várható és mire számíthatunk?
- Ha minden jól alakul, május eleje-közepe tájékán jelenik meg az új szerzői albumom. Stílusát tekintve rockzene, temérdek gitárhanggal és rendes rockvokálokkal. Nem a megszokott kellemes, női vokállal, hanem kőkemény rockénekkel.

Mit gondolsz a dance jövőjéről? Saját zenéd hogyan, milyen irányban fog szerinted változni?
- Sejtésem sincs. Azt hiszem, akkor van jövője egy irányzatnak, ha valami új teremtődik benne. Ha nemcsak a múlt dolgait vesszük elő és dolgozzuk fel újra, hanem valami teljesen újat kreálunk. Közel hét-nyolc éve erre vár mindenki, hogy hátha valaki olyan újdonsággal jön ki, amire mindenki felkapja a fejét. Saját jövőm szempontjából biztos, hogy rockosabb irányba megyek. Mostanában már kevesebb elektronikus zenét hallgatok, sokkal inkább rockot és hiphopot. Ez a zenémen is érződni fog.

Freee Magazin