David Alvarado: "Született dobos vagyok"

A Las Americas Project fehércímkés lemeze volt David Alvarado első megjelenése, amelyet hamar felkapott Ritchie Hawtin és John Acquaviva legendás Plus 8 kiadójának éppen alakuló house-vállalkozása, a Definitive. Elhatározva, hogy a Definitive és a Stickmen által lehetővé tett sikereket szülővárosába, Los Angelesbe is elviszi, David megalapította saját labeljét Bomb Recordings néven, amely olyan nevek első megjelenéseit jegyezhette, mint Eddie Ammador és Derrick Carter. Munkája hamar nemzetközi elismerést eredményezett, beleértve a nagy kiadókkal ápolt kapcsolatokat is. Ezek között megtalálható az Aquaboogie, a Yoshitoshi, a Plastic City, de készített egy teljes albumot (Mayasongs) a Peacefrog számára is, valamint mixlemezeket a Phatt Phunks, a Guidance és a DMC America számára. Az amerikai nyugati parti house nagyja a Freee Magazin kérdéseire e-mailben válaszolt.

Forrás: [origo]

Az év mekkora részét töltöd turnézással? Mi a legfontosabb dolog, amit az utazásaid alatt tanultál?
- Az elmúlt tíz évben minden hónapban átlagosan három hétvégén úton voltam, egy ideje azonban visszafogtam az utazásokat, mert úgy éreztem, lassítanom kell, és olyan projektekre koncentrálnom, amelyek eladdig háttérbe szorultak. Amit megtanultam a sok utazás alatt: igazán szeretem az otthonom és a gyökereimet, ahonnan származom.

Ugyanúgy reagálnak az emberek a zenédre a különböző országokban?
- Igen. Úgy tűnik, az emberek szeretik ugyanabba a skatulyába tenni az összes dj-t. Hiányzik a megértés, ha a dj-k és művészek körében finomságokról és különbségekről van szó. Mintha azért, mert lemezjátszókat használnak, mind ugyanolyanok lennének.

Mesélj az amerikai house-szcénáról! Gondolod, hogy a dance valaha megközelíti a hiphop népszerűségét?
- Az amerikai house-szcéna nagyon kicsi és undeground. Soha nem lesz akkora, mint a hiphop, amíg a fekete közösség nem hajlandó elismerni. Az amerikai house-zene ugyanazzal a vonallal együtt született meg, mint a jazz és az r&b, de a legtöbb ember itt ezt nem érti meg. Így hát vonakodnak megadni neki ugyanazt a legitimációt, mint a dzsessznek. Még úgy is, hogy a house néhány úttörője ugyanazokból az utcákból származik, mint Monkz és Mingus, Charlie Parker és Miles. A legjobban azt szeretem az Államokban, hogy vannak emberek, akik elkötelezték magukat a mellett, hogy életet adjanak a művészetnek, bármilyen fajta is legyen. Ez egy életforma, nem üzlet.

Forrás: [origo]

Nem gondolod, hogy sokkal nagyobb sikered lehetett volna, ha Európából indulsz?
- Nem. Az európai zenei szcéna tisztán a piacok alapján mozog. Ez az oka annak, hogy az olyan zene, mint a dzsessz, igazi amerikai művészeti ág. Mert az ehhez szükséges körülmények már az utca szintjén megvannak. Azt hiszem, leélheted az egész életed anélkül, hogy valaha felfigyelnének rád, de még így is kitűnő életet élhetsz a kocsid csomagtartójából. Ez az, ami tisztán tartja a művészetet. Nem az, hogy megvan rá a piac vagy a motiváció, hanem az, hogy valaki ezt az életet választja.

Más stílusokat is figyelemmel kísérsz? Mit szoktál otthon hallgatni?
- Minden minőségi dolgot szeretek. Utálom az olyan zenét, aminek nincs más célja, mint hogy bevételt generáljon. Sokféle zenét hallgatok, szeretem a régi tejano- és mariachi-zenéket a gyerekkoromból, a dzsesszt és mindent, amiben látható az egyediség és a kreativitás szikrája.

Kiket tisztelsz a szcénában?
- Nagy rajongója vagyok a Compost Recordsnak, szeretem a Jimpsters hangzását. King Britt mindig jó barátom és inspirálóm volt. Rengeteg új, kicsi underground label bukkan fel mostanában az Államokban, amelyek nagyszerű, tiszta old school house-t csinálnak.

Melyek a legújabb projektjeid? Tervbe vetted már a következő albumot vagy mixalbumot?
- Mostanában elég sokat játszottam élőben dobokon. Szeretnék egy élő projektet összehozni, azzal a szándékkal, hogy turnézzak, olyasféleképpen, mint a Jazzanova vagy a Nu-Spirit Helsinki. Hasonló elektronikus beütéssel, mint amilyet a stúdióban csinálok, de sokkal inkább élő megközelítésben. Dolgozom néhány ötleten az új albumhoz is. Most épp szusszanok egyet és különböző színű üvegeken át nézem a dolgokat.

Mit gondolsz a tánczene jövőjéről?
- Erről nem igazán gondolkodom. Csak teszem, amit tennem kell. Azt hiszem, ha több zenész csinálná egyszerűen azt, amit belül helyesnek érez, nagyszerűen mennének a dolgok. Ha az emberek táncolnak rá, akkor rendben van. Szerintem nem kellene ilyen átkozottul sokat gondolni a haszonra, hanem magára a feladatra koncentrálni, és a tőlünk telhető legjobbat csinálni (bármit is jelent ez adott esetben). A tánczene annyira ki van forgatva mostanában, és maga a "dance" kifejezés sem hiteles. Az emberek félreértik, mintha valami könnyed dolog lenne, amit nem kell komolyan venni.

Ha lesz egy house-enciklopédia mondjuk a XXII. században, mit látnál szívesen a David Alvarado bejegyzés alatt?
- Kedvelt producer, akit mestersége szeretetéről, spirituális mélységéről ismertek, és sokakat megérintett a zenéjével és az életével...

Balu / Freee magazin