Szép magyar zene

A "szép magyar zenére" vágyók számára megkerülhetetlen az ifjú, mindössze huszonkét éves zenész, Karányi Dani új albuma. És aki a csengő-bongó melódiákon túl egy kis szombat esti nyüzsgés elől sem száll fel az utolsó buszra, szeretni fogja a Digital Digitalt.

Mielőtt a legújabb anyagokról beszélgetnénk, ejtsünk néhány szót az elmúlt évek történéseiről! Az Oktogon lounge-hangulatát követően vegyes stílusú darabokat lehetett tőled hallani, mégpedig olyan ugyancsak vegyes műfajokban, mint filmzene, számítógépes játék zenéje, színházi zene vagy remixek az undergroundban és a mainstreamben egyaránt. Mesélj, kérlek, ezekről a zenei kalandozásokról!
- Mindenbe belefogtam, ami csak szembejött velem. Minden érdekelt, és mindent kalandként fogtam fel. Készítettem ugyanúgy remixet a Balkan Fanatiknak, mint a Unique-nak, írtam zenét kortrárs költői projektre ugyanúgy, mint számot az Ízisnek. Színházi zenét hangszereltem és készítettem rövidfilmzenét, kísérleti elektronikát, live-okon játszottam lounge-ot és breakbeatet is, és a többi. Talán kevesen tudják, de már évekkel azelőtt, hogy a Megasztárban feltűnt volna Batka Ignác, én már készítettem vele egy közös számot, ami aztán végül nem jelent meg, sajnos. Egy stúdióban akadtam rájuk, éppen akkoriban készítették első demójukat. Akkoriban még messze nem volt annyira populáris az r'n'b, mint ma. Ma már persze más a helyzet. Lecsillapodtam. Kezdem megtalálni az utam, nem vállalok már be akármit. Ez az időszak nekem pont arra volt jó, hogy begyűjtsek egy halom tapasztalatot.

Ezek az "alkalmazott művészeti" munkák lehetőségekről árulkodnak. Mennyire kellett neked keresni az alkalmakat, illetve mennyire találtak meg ezek téged a debütáló albumot követően?
- Ezek többnyire teljesen függetlenek voltak attól a ténytől, hogy már lemezes szerző vagyok. A vakok színházához például egy ismerősöm ajánlott, aki az Oktogonon énekesként szerepelt. Vicces, de egyszer szintúgy rajta keresztül kerültem be egy viccmagazin egyik rovatába fotólovestory-szereplőként. Poppé Béla rövidfilmjének zenéjére is szinte véletlenül akadtam, egy klipforgatáson ismertem meg őt. Megmutatta készülő rövidfilmjét, és nekem kellőképpen aberrált volt a film világa - abban az időben pont egy ilyen rövidfilmzenét szerettem volna csinálni! A Szigeten meg kisebb szemléken is bemutatták. A játékprogram-fejlesztő brigádhoz egy volt évfolyamtársam ajánlott. Itt elsősorban hangeffekteket, emberi és szörnyhangokat kellett készítenem. Artúr király legendáját elég sajátosan feldolgozó stratégiai játék volt, de tök érdekes feladat. Nemrég hallottam, hogy a játék hamarosan meg fog jelenni.

Ha minden igaz, egy nem minden zenésznek kijáró londoni úttal és ottani munkával is eldicsekedhetsz... De ezt a sztorit, kérlek, meséld el te!
- Addie Brik 2001 őszén járt Magyarországon, többek között azért, hogy találkozzon velem. Nagyon megtetszett neki ugyanis a Swingbeat című számom az egyik akkoriban megjelent válogatáslemezről. Addie mindenképpen szerette volna, hogy készítsek neki egy számot az új lemezére, de nagyon sürgősen - ezt hozzátette. Ebből a nagyon sürgős melóból 2003 januárja lett, amikor is tíz napot dolgozhattam vele Londonban, a házi stúdiójában. Közösen állítottuk össze a Love Hungry lemez tracklistáját, ami végül ez év (!) júliusában jelent meg végre.

Ha már időhúzásnál tartunk: 2002-es lemezed megjelenésekor már egész határozott vonalakkal vázolgattad a következő albumot, azóta mégis eltelt két és fél év. A kiadóváltás tett be a dolognak?
- Amikor a tervezetthez képest, egyébként több mint fél év késés után kijött az Oktogon, már annyira belejöttem a lemez körüli nyüzsibe, hogy nem tudtam leállni! Rögtön terveztem a következőt. Folytatni akartam az elkezdett vonalat, a lassabb, lágyabb irányt, ami akkoriban hihetetlen módon népszerűvé vált a zenészek körében. Mindenki chilloutot akart gyártani! Én addig csináltam a magam dolgait, nem igazán követtem, mi történik a zenei színtéren. Aztán jött is rögtön a skatulya: chilloutzenész vagyok. Könyörgöm: azt se tudtam addig, ki az a Herbalizer meg a Kruderék! Persze, hogy én lettem az "aktuális fiatal titán", aki beáll a sorba, a Viginti et Duo meg a Shallow and Profound előadói mögé. Jellemző a magyar kritikusokra, hogy annyira korlátoltak, hogy csak ezzel a két névvel tudták a lemezt összemérni - elsősorban persze egyszerűen csak a koromnál fogva. Elegem lett a sablonkritikákból, a hülye szakértésből, és rájöttem, ha nem váltok, örökre rámragadnak ezek a jelzők. Az Oktogon útkeresés volt, nem divatlemez - és ezt sokan félreértették. Aztán a korábbi kiadó finoman szólva nem nagyon foglalkozott velem. Hiába értem el egyre komolyabb sikereket külföldön, és kerültem fel angol, francia, görög, olasz és még sok más válogatáslemezre, őket nem érdekelte, ráadásul egyszerűen linkek voltak. Egy ideig rendkívül bosszantott, hogy a három lemezre kötött szerződésemet sem teljesítették, ellehetlenítettek mindennemű kontaktust a kiadó célszemélyével, és nem fizették ki egy teljes évi royalitymet. Őszintén szólva magukat fejezik le ezzel a hozzáállással, aminek az eredménye már most egy ideje mélyrepülés, aminek egy kiérdemelt koppanás lesz a vége... És ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, azt hiszem, elég népes tábor bólogathat majd e sorokat olvasva! Az új kiadómra most télen találtam rá. Bízom benne. Eddig nagyon meg vagyok vele elégedve, remélem az ottaniak sem csalódnak majd bennem, szinte minden téren van szabadon nekem is döntési jogom, és ez számomra a legfontosabb. Ezt a szabadságot egy major kiadónál nem kapnám meg. Amikor idekerültem, két év zenei termését hoztam magammal, olyasmiket is, amiket korábban nem tudtam volna kiadni a másik kiadónál. Ezek most napvilágot látnak majd.

De nevezzük is néven a gyermeket: Road To Home című kislemezed megjelenése rendhagyó a magyar lemezpiacon, csak online megvásárolható. Ez elsősorban talán kiadói taktika lehet; te magad is jobb eladást remélsz ezzel a megoldással?
- Az a tény, hogy a Road to Home az első, kizárólag online megvásárolható kislemez, véleményem szerint nem csak egy egyszerű üzleti fogás, hanem egy tendencia kezdete is hazánkban. Ez egy amerikai kezdeményezés, és már most elég népes táborra lelt. Vásárlói szempontból sokkal költséghatékonyabb az online lemezvásárlás és -letöltés, mert itt nem csak a teljes lemezt lehet sokkal olcsóbban megvenni, mint egy hagyományos boltban cédére nyomva, hanem akár számonként is le lehet tölteni, amit például egy kislemeznél rendkívül jó dolognak tartok. Én személy szerint általában nem szeretem a válogatáslemezeket. Rátesznek egy rakás olyan számot is, ami engem nem mozgat meg. Akkor meg miért vegyem meg kemény ezresekért az egész lemezt? Számonként, akár sms-ben fizetve, párszáz forintért rögtön letölthetően viszont szerintem mindenkinek megéri. Gondoljunk bele: míg egy konkrét lemezt megtalálunk valamelyik site-on vagy egy file-megosztó rendszerben egészben, és míg le tudjuk tölteni, megőszülünk. A másik oldala pedig természetesen a jogi. Bár arra persze már senki sem gondol, hogy azzal, hogy letölti a kedvence egyik számát illegálisan, avval meg is lopja egyben. Mindennek meglesz az ára: az egészen kis kiadók tönkremennek, a jó zenék eltűnnek, a koncertek, bulik árai az égbe szöknek. Valahol be kell hozni a lopások árát! Én nem remélek klasszisokkal nagyobb eladást az online megjelent lemezből, de mindenképpen egy alternatív megoldásnak látom az elsunnyogott, visszáruzott, le nem jelentett, túlnyomott cédéforgalmazási csalásokkal szemben. És nem utolsósorban külföldön is hozzáférhetővé válik az a produktum, ami amúgy nem jutna el oda, mert költséges az odaszállítás, vagy egyszerűen nincs ott kapcsolata az adott kiadónak.

A Road To Home kilenc változatát tartalmazó lemez megannyi közreműködő producerrel büszkélkedhet. Milyen elgondolás alapján kérted fel éppen az Ákos albumán közreműködő Szakos Krisztiánt vagy akár Andrewboy-t?
- Andrewboy is a jelenlegi kiadómnál van, ez adta magát. Szerintem remek remixet készített, minden esély meg van rá, hogy progresszívbulikon a tömeg énekelje a dalt az átdolgozására. Remek party-újraértelmezés. Krisztiánhoz pedig én ragaszkodtam. Egészen egyszerűen mert kitűnő producer, és el sem tudtam képzelni a kislemezt az ő remixe nélkül. Vele már korábbról ismerjük egymást: rendkívűl kreatív, táglátókörű zenésznek tartom.

Mit érdemes tudni a kislemezen szintén közreműködő, az elekronikus zenével is kacsintgató Zoohacker zenekarról, illetve pontosan kit takar a Chi Recordings-válogatáson is feltűnő Audiotoolz?
- A Zoohacker mindig képes beletenni a számaiba egy olyan hangzást, vagy olyan hangulati atmoszférát teremteni, ami lehengerel. Amikor először hallottam a remixét, négy percig borsózott a hátam, és ez nálam elég ritka. Az easydrive-remix a kedvencem az összes közül. Zoliék amúgy hál' istennek egyre több lehetőséget kapnak a koncertezésre, szurkolok nekik! Audiotoolz pedig nem más, mint egy elborult és ütemgyilkos fenegyerek, Barnóth Csabi. Ő korábban Superbus néven alkotott formációt, valamint játszottunk is együtt egy időben a Fandorával kiegészülve. Ő nem ismeri azt a szóösszetételt, hogy "tiszta hangzás", azt sem hogy "szép harmónia". Ő mindent képes ízekre verni, és agyoncsapni torzítókkal. Benne ezt szeretjük. Meg azt, hogy minden egy kicsit komolytalanná válik a keze alatt.Vele remixeltetni önkritika kérdése is, valamint aki drumandbass- vagy breakbeat-fanatikus, annak kötelező darabok a "bűntettjei". Remixelt már Szécsi Pált (!) és a Belgának is ír zenét.