Infected Mushroom, a fesztiválzenekar

Már ahogy az új lemez címéből is látható (I Am the Supervisor), a csúcsra képzelik magukat a Fertőzött Gombák, és nem is járnak messze az igazságtól. Bármit csináltak az elmúlt pár évben a psytrance-szcénában, rögtön az egész világot ámulatba ejtették. Következzen itt egy biográfia és egy lemezkritika, az új anyagról.

Az új album borítója

Mindezek után megjelentették az I'm the Supervisort. A címadó az első szám, amiben nagyjából benne van az egész lemez hangulata. A jól ismert infectedes dobok, kiállások, azok fűszerezése a folyamatos atmoszférikus billentyűzéssel. A nagy különbség, hogy megtudhatjuk, hogy ők a superviserök, aztán táncra szólítanak fel house klubokból ismerős felpörgetéssel és ütemezéssel, míg végül a Prodigy-féle Firestarterbe bontakozik ki az egész.

A második számban tovább folytatódik a zongoralecke jó hosszú úsztatós-elnyújtós fílingeztetéssel, felpörgetéssel, amit már jól ismerünk, épp ezért nem nyújt semmi új élményt, sőt erőltetett és unalmas. A Muse Breako egy remixszám, és ez avatja igazán fesztiválzenekarrá a duót, mivel itt Groove Armada Superstylin'-ára kellett négynegyedet komponálni egy kis acidezéssel. A második szinte végig vokális szám.

A Meduzz egész ötletes az első háromhoz képest. Benne van egy fél szimfonikus zenekar, jó adag érdekes sample és a sikítós gitárokat szerető közönség biztos felkapja majd a fejét a táncparketten. Az ötödik számban megint jelentkezik az újító szándék. Szintén végig a vokál a domináns itt is, de hogy szélesítsük a kört, itt számítógép hangú emberek énekelnek a jövő városairól, akárcsak egy Pet Shop Boys-dalban.

A Horus the Chorus egy kicsit ötlettelen, de jól felépített darab atmoszférikus csilingelő dallammal, egy adag húzós, jófajta, izraeli acidezéssel, melyeket súlyos basszusok váltanak. A Frog Machine a legkedvesebb darab. Tele érdekes hangokkal, melyeket jól szét is torzítottak, bujkáló dallamok, váltakozó ritmika. Kimarad a szájbarágós dallam-basszus-dallam-ének-basszus hullámzás és több szinten, eltérő utakon építkezik a szám végig.

A Noon címűben semmi déli nincs, és soha nem fog egy esetleges bestof-válogatásnak még csak a közelébe se kerülni, egy teljesen felejthető darab. A Bombatban a dobvonal jól kitalált, de megint csak egy nyekergős dallammal van váltogatva, ettől függetlenül biztos a fullon-napfelkelték táncparkettet robbantó számai között fog szerepelni.

A Stretched lassabb albumzáró szám, krémes elektromos gitárral, egy arabus vokállal, billentyűkkel. Ha az Infected Mushroom fesztiválzenekari címre pályázik, akkor ennek a számnak is nagy sikere lesz, főleg, hogy a végén csak le van keverve az egész.

Greksa László