Az éjszakai fullonágyúzás után a reggelek mindig progresszívebb csörömpöléssel folytatódtak egészen délután kettőig, háromig. Az egész fesztivál ideje alatt érdekes jelenség volt, hogy reggel és napközben mindig lényegesen többen voltak a tánctéren, mint éjszaka, a chillben viszont pont fordítva történt minden. Ott éjszaka megtelt a varázsszőnyeg hálózsákokkal és a kora reggeli sokkoló napsütésig úgy is maradt. Itt játszott az egyetlen magyar résztvevő, Kalumet az első igazi reggel. Többen el is mulasztottuk, a sajtó hibája miatt.
A Boom-bank mellett volt ugyanis Boom-napilap is. A Daily Dragon mindig dél körül jelent meg, az infósátorban és a főbb csomópontokon lehetett hozzájutni. Line-upot és dj-infót tartalmazott leginkább. Az első napon a chill programja teljesen kimaradt az újságból, de a többi napokon is csak időpontok nélkül volt a program feltüntetve.
A második napilap megjelenése előtt azért átugráltuk az Emokot a tűző napon, ezzel biztosítva a rendes éves leégést és az egy héten át tartó fájdalmakat. A zene meglepően hosszan, kora délutántól este hétig szünetelt. Nem volt ez persze olyan nagy tragédia, mivel a fent említett időpontban olyan meleg volt, hogy nem is nagyon élvezte volna senki a programot.
Peter Didjital (Digital Structures) kezdte a második napot, egy kétórás szettel. Lassan indított, összegyűjtötte a táncosokat még mindig remek ízlésével és ötletes keverésével. Az éjszaka kemény zúzdájából a chillbe menekültünk, amiről el lehet mondani, hogy mindvégig kiváló zenéket szolgáltatott, és igazából csak egyszer fordult elő, hogy arra kalandozva nem ragadtunk be egy kis időre.
Hiába volt ugyanakkor a menekülés, éjszaka több "szívinfarktus" történt például öt óra tájban, amikor a dél-afrikai Shift (Nexus Media) kezdett el büntetni egy liveact keretében. A live-okkal egyetlen hatalmas gond volt: csupán egyórásak voltak. Többször éreztük, hogy akkor kellett abbahagyniuk egy-egy live-ot az előadóknak, amikor kezdtek volna belemelegedni.