Napszúrás a goagyűlésen

1997-ben volt az "ősbumm". Azóta már négyszer rendezték meg a Boom fesztivált a portugál-spanyol határ közelében. Idén minket is magával ragadott az ötnapos pszichedelikus vibrálás.

Az éjszakai fullonágyúzás után a reggelek mindig progresszívebb csörömpöléssel folytatódtak egészen délután kettő-háromig. Reggel és napközben mindig lényegesen többen voltak a tánctéren, mint éjszaka, a chillben viszont pont fordítva történt minden. Ott éjszaka megtelt a varázsszőnyeg hálózsákokkal és a kora reggeli sokkoló napsütésig úgy is maradt. Itt játszott az egyetlen magyar résztvevő, Kalumet az első igazi reggel.

Többen el is mulasztottuk a sajtó hibája miatt. A Boom-bank mellett volt ugyanis Boom-napilap is. A Daily Dragon mindig dél körül jelent meg, az infosátorban és a főbb csomópontokon lehetett hozzájutni. Lineupot és dj-infót tartalmazott leginkább. Az első nap a chill programja teljesen kimaradt az újságból, de a többi napokon is csak időpontok nélkül volt a program feltüntetve. A második napilap megjelenése előtt azért átugráltunk egy Emokot a tűző napon, ezzel biztosítva a rendes éves leégést és az egy héten át tartó fájdalmakat.

A zene meglepően hosszan kora délutántól este hétig szünetelt. Ez persze nem volt olyan nagy tragédia, mivel a fent említett időpontban olyan meleg volt, hogy nem is nagyon élvezte volna senki a programot. Peter Didjital kezdte a második napot egy kétórás szettel. Lassan indított, összegyűjtötte a táncosokat még mindig remek ízlésével és ötletes keverésével.

Az éjszaka kemény zúzdájából a chillbe menekültünk, amiről el lehet mondani, hogy mindvégig kiváló zenéket szolgáltatott. De hiába minden menekülés, éjszakánként több szívinfarktus történt; például öt óra tájban, amikor a dél-afrikai Shift kezdett el büntetni. Többször éreztük, hogy akkor kellett abbahagyniuk a live-ozást az előadóknak, amikor kezdtek volna belemelegedni - mindössze egyórásak voltak.

A reggel zuhannyal kezdődött. Volt víz, hideg volt a víz, nem volt sorban állás és tiszta is volt a zuhanyzó. A vécéket és zuhanyzókat minden reggel tisztességesen kitakarították, így a higiéniára semmi panasz nem lehetett az utolsó napig, amikor ez elmaradt (ezzel jelezhették, hogy menjünk haza).

James Monroe volt a délelőtt sztárja, aki keverni még mindig nem tud, viszont "bármeddig" játszhatott. Ekkor már a szervezők nem vették olyan komolyan, hogy délben álljon le a zene és az utolsó szett végét hagyták belecsúszni a délutánba. Monroe pedig kihasználta ezt és lobogó hajával vagy háromig parádézott.

A Rinkadink live végre igen jó fullont hozott, amit aztán Pena vezetett le hasonlóan hosszan, mint Monroe az előző nap. Az utolsó teljes napot D-Nox, a Tatsu Records feje kezdte. Megint nem tudtuk eldönteni, honnan van ennyi jó és friss lemeze, de volt neki és össze is keverte őket rendesen. Éjszaka egy Space Tribe liveactben volt részünk, ami igen jól sikerült, de ezt is nagyon rövidnek éltük meg.

Az utolsó délelőtt Quadra után Dimitri következett, aki mindig eltalálja, hogy sikoltozós legyen a hangulat. Az utolsó hivatalos fellépő Atmos volt. Sosem nehéz a tömeget az utolsó pár órában megőrjíteni ilyenkor. Atmos ugyanakkor etűdökből álló koncertet adott, ahol hatszor tapsolta vissza a közönség, minden szám végén volt egy kis éljenzés, meg jól el is nyújtotta a dolgot, viszont régi és új dalokat is hozott magával. Utána is játszott még valaki egész estig, de jó páran már szedték a sátorfájukat és Porto felé indultak, ahol többnapos afterparty volt, például az Infected Mushroommal.

Greksa László

Boom Festival 2004, Idanha-a-Nova, Portugália, 2004. augusztus 26-31.