Újabb izgalmas krimi vár rád!

Ami Pierre-t illeti, ő szokás szerint megtalálta a módját, hogyan áldozzon a nőiességnek. Most éppen szemöldököt tetováltatott magának, hogy megtakarítsa a naponkénti kifestést. A szilvamártásban fénylő kacsa fölött megbeszélték Ulrikával, aki nemrégiben tetováltatta a lábszárát, hogy melyikük szenvedett többet a testdíszítés során, és megállapodtak benne, hogy alighanem a szemöldök-tetoválás a fájdalmasabb. Utána Ulrika futólag megkérdezte vendéglátóit, tudták-e Jerry Hagenről, hogy homokos, és netán találkoztak-e vele valamelyik stockholmi melegklubban.

- De édesem, én olyan régen jártam már ilyen klubban, hogy fogalmam sincs, láttam-e őt valaha is - felelte Pierre olyan arccal, mint aki a nyugdíj és a halál közt is inkább az utóbbihoz van közelebb. - De azt persze tudtam, hogy a fiúkat szereti. Tudta mindenki.
- Csak én nem - mondta Ulrika.
- Egypárszor összefutottam vele. Ocsmány, arrogáns fickó volt - szólt közbe Mans. - Szerintem eresztett a feje valahol. Senki nem kedvelte, de sokan körüllihegték, mert híres volt és gazdag. És a korához képest egészen jól tartotta magát.
- Az ötvenhat évéhez képest - jegyezte meg a pontosság kedvéért Ulrika. - Hogy érted, hogy ocsmány volt?
- Nehéz volna meghatározni. Úgy általában ocsmány. Nem érdekelték az emberek. Pökhendi volt, és intoleráns. Igazi imamalom, soha nem figyelt arra, hogy esetleg mások is meg akarnának szólalni. Csak a saját hangját szerette hallani, végtelen monológokat mondott azokról az ócska régiségekről, amelyek mindenkit halálosan untattak. Egyszer vacsoráztam vele Párizsban. Mindenki majdnem elaludt az asztalnál, ő meg csak mondta-mondta a magáét valami lakkozott dobozról vagy miről, amiért félmilliót perkált le egy árverésen. - Mans színig töltötte a borospoharakat, Ulrika pedig elhatározta, hogy taxival megy haza.
- Gondolod, annyira ocsmány volt, hogy valaki akár a halálát kívánhatta?
- Az tuti! Párizsban ott este az asztalnál bárki szíves-örömest kifizette volna a hullaszállító kocsi fuvardíját, ha elviszi a legközelebbi krematóriumba.
- Komolyan kérdeztem, Mans. Nem hallottál arról, hogy igazi ellenségei lettek volna? Talán mondtam már, hogy én vagyok a védőügyvédje annak a férfinak vagy inkább srácnak, akit letartóztattak Jerry Hagen meggyilkolása miatt. Azért kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy az ügyfelem ártatlan. A rendőrség meg befejezte a nyomozást, nem keresnek további gyanúsítottakat. Azt hiszik, elfogták a tettest, és most ülnek a babérjaikon.
- Hogy lehetsz ennyire biztos az ártatlanságában, ha a rendőrség az ellenkezőjét állítja? Szép dolog, hogy elfogult vagy a javára, de azért túlzás elhinni, amit a börtöntöltelékek mondanak. Foglalkozz inkább valami mással, Ulrika. A bűnügyek elég gázosak.
- Ezt készséggel aláírom. Gyakran érzem úgy, hogy a legszívesebben lehúznám a redőnyt. Aztán történik valami, és akkor a lelkem is kitenném a munkámért. Szent meggyőződésem, hogy ez a szerencsétlen srác ártatlan. Olyan dolgokat mesélt, amit magától nem találhatott ki. Az efféle szörnyűségeket csak tapasztalatból ismerheti az ember.
- Most tényleg kíváncsivá tettél. Miféle szörnyűségeket? - kérdezte Mans.
- Erről sajnos nem beszélhetek. Sértené a titoktartást.
- Hát, sokra aztán nem jutunk az ilyen barátokkal, mint te. Manapság szóba se lehet állni a papokkal, az ügyvédekkel meg a tanárokkal. Olyan némák vagytok, mint a hal. Az őrületbe kergetitek az embert. Hogyha halakkal akarok találkozni, szívesen látom őket a tányéromon tejszínes fehérboros mártásban metélt petrezselyemmel - tréfálkozott Pierre.
- Az biztos, hogy a fiú nem valami szenvedélyes drámát élt át - jegyezte meg Mans. - Jerry Hagen életéből ugyanis hiányzott a szenvedély. Igazi gőzfürdős buzi volt. Nyamvadt herélt, hírét se hallotta az érzelmeknek. A szíve helyén is pénz volt. Ráadásul annyit ért az ágyban, mint légyszar a falvédőn.
- Ezt te honnan tudod, ha szabad kérdeznem? - csattant fel Pierre féltékenyen.
- Elterjed az ilyesmi. Nyilván te is hallasz efféléket. Nincs egyetlen vén banya az egész városban, aki ne arról beszélne a fodrászszékben, hogyan áll ezen a téren - fújta fel magát Mans is. - Magad is tudod, hogy nem személyes tapasztalatból beszélek. Jonas Ekström, a színész mesélte, hogy igazán drámai élmény volt lefeküdnie Jerry Hagennel - tette hozzá, most már egészen felvillanyozódva. Ráébredt, hogy valami jó zaftos történet van a tarsolyában. Ulrika is, Pierre is felcsigázva várta a folytatást. Amikor már túl hosszúra nyúlt a hatásszünet, Ulrika megkérdezte:
- Talán az ágyban is a régiséggyűjteményéről beszélt?
- Ugyan, dehogy. Sokkal rosszabb. Először is ragaszkodott hozzá, hogy mindig ő tehesse be, és ettől teljesen hisztérikussá vált az egész. Tudjátok, Jonas azt mesélte, hogy Jerrynek volt a világon a legkisebb. Mint egy gyufaszál. És amikor betuszkolta végre ezt a gyufaszálat, kényelmesen elfeküdt. Mint aki azt hiszi, a többi majd megy magától.
- És ment? - kérdezte Pierre.
- Jonasnak semmi esetre!

Hogy egy ilyen hétköznapi dolog ennyire falrengetően mulatságos lehessen! Mind a hárman úgy nevettek, hogy majd megpukkadtak. Tessék, három felnőtt ember, és úgy viselkednek, mint az óvodások, amikor azt hallják, hogy pisi meg kaki. De hát végtére is mi ebben a rossz, hiszen barátok, egymás között vannak. És a nevetés megszépíti az embert. Ulrika, ha egyedül utazott a liftben, mindig mosolyogni szokott, hogy edzze az arcizmait. Ebből néha eléggé kínos helyzet kerekedett, ha elfelejtette idejében a helyére igazítani a szája sarkát, amikor valaki beszállt mellé. Svédországban nem járja, hogy a liftben az ember csak úgy vigyorogjon magában. Még megijednek tőle.
- Rendben van, akkor azt legalább kizárhatjuk, hogy valami szenvedélyes históriáról van szó - szögezte le a nevetés csillapodtával.
- Ha olyanokkal akarsz találkozni, akik közelebbről ismerték, menj el a Blue Note-ba. Ott gyakran megfordult - tanácsolta Mans.
- És mi az a Blue Note, ha szabad tudnom - kérdezte Ulrika, aki még nem sejtette, mi vár rá az éjjel.
- Stockholm legjobb melegklubja, természetesen. Tényleg nem ismered?
- Férjem van és két gyerekem. Ez talán menti a tudatlanságomat. Egyébként meg pont olyan vagyok, mint te. Jobban szeretem a férfiakat.