Bukás és házi nélküli iskola - álmok a közoktatásban

A tervezett változtatás: az óvodákban megszűntetni tervezik az iskolára felkészítő foglalkozásokat

Nagyon helyes. Az óvodáskor arra való, hogy játsszon a gyerek, amennyit csak akar. Eközben megtanul a kortársaival és a felnőttekkel együttműködni, megtanulja kezelni a konfliktusokat, érvényesíteni érdekeit, kompromisszumot kötni. És észrevétlenül megtanul egy csomó alapvető ismeretet. Ha érdekesnek látja a világot (és ez leginkább az őt körülvevő felnőtteken múlik), akkor kérdezni fog, olyan helyzeteket keres, amelyekben tapasztalatokat szerezhet, vagyis: tanul a saját örömére.
De: sok olyan gyerek van, aki a családi háttere vagy egészségi problémája miatt támogatásra, másféle foglalkozásra szorul. Az óvodáknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk ezekre a gyerekekre, és biztosítani azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy még iskolakezdés előtt behozzák lemaradásukat, vagy, hogy olyan iskolába kerüljenek, ahol speciális foglalkozást biztosítanak számukra.
Minden óvodában (még a vidékiekben is) elkelne egy hozzáértő fejlesztőpedagógus, aki a szűrést és a fejlesztést végezné, a szülőkkel, az óvónőkkel és a leendő pedagógusokkal szorosan együttműködve.

Az első három évfolyamon nem lehet buktatni, csak a szülő beleegyezésével

Szép gondolat, és van is benne ráció, hiszen feltételezhetjük, hogy sok pedagógus inkább buktat, mint hogy erőfeszítéseket tenne a gyerek felzárkóztatására. "Szenvedjen vele a kolléga!"
Nos, lehet, hogy ez így van. De gondolnunk kell arra is, hogy a gyerekek egy része - ha nem ismétel osztályt - soha nem hozza be a lemaradását, csak görgeti maga előtt a problémákat, és szépen átjut a felső tagozatba úgy, hogy még olvasni sem tud rendesen.
Természetesen buktatás nélkül is van megoldás, csakhogy ez komoly feltételeket követel. Egyrészt: a gyereket csak akkor vegyék fel elsőbe, ha minden kétséget kizáróan iskolaérett. Ehhez az kell, hogy teljesüljön mindaz, amit fentebb az óvodai ellátásról leírtam: szűrés, szükség esetén fejlesztés, együttműködés a pedagógusok között. A részképességzavaros, vagy lassabban haladó gyerekek kapjanak külön segítséget a nekik megfelelő tempóban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a rendes tanórák után üljenek végig az iskolában néhány órás korrepetálást, hanem azt, hogy olyan eszközökkel, módszerekkel, olyan tankönyvekből tanítsák őket, ami megfelel az igényeiknek.

Meghosszabbodik az oktatás azon szakasza, ami a gyerekek alapkészségeit fejleszti

Végre! Adná az ég, hogy valóban így legyen. Ez számomra azt jelenti, hogy több időt kapnak az apróságok az olvasás, írás, számtani alapok elsajátítására. Ha ez így történik majd, akkor a fenti két pontot nem lesz nehéz megvalósítani, hiszen az eredetileg lemaradó gyerekeknek is lesz esélyük arra, hogy beérjék a többieket. De mi kell mindehhez? Rettentő nagy szemléletváltás a pedagógusok és a szülők részéről is. Fel kell ismernünk, hogy nem az a cél, hogy négy hónap alatt megtanítsuk olvasni a kicsiket, és főleg nem az, hogy írástanítás közben olyan mutatványokra kényszerítsük őket, amire többségük még anatómiailag sem alkalmas.

Adjunk nekik időt. Játsszanak a nyelvvel, ismerjék fel, hogy jó dolog a tudást birtokolni, hogy csodás élmény olvasni, és érdemes írni. Írni, de nem pár milliméteres vonalközbe, hanem táblára, homokba, csomagolópapírra, rajzlapra. Ismerjék fel, hogy a nyelv zenél, hogy szótagolni izgalmas játék. Csak ezután kezdjenek hozzá a valódi írásnak, olvasásnak.

Nem lesz házi feladat hétvégére és munkaszüneti napokra az első három évfolyamon

Így a pihenőidő tökéletesen pihenésre fordítható. De vigyázzunk, nehogy mindebből az következzen, hogy hétköznap a gyerekek estig az íróasztal mellett görnyedjenek a lecke fölött. Mert a hétköznap délutánjai is leginkább játékra, beszélgetésre valók. Eközben nagyon sokat tanul a gyerek, talán többet, mint a millió számtanpélda megoldása közben.

Alsóban csak az osztálytanítók taníthassanak

Mentse meg a sors gyermekeinket a botfülű és testmozgást utáló, mozgáspedagógiában képzetlen osztálytanítóktól. Akkor minden rendben lesz. Másképpen jobban járnának az osztálytanító mellett egy ének- és egy testnevelő tanárral, aki érti és szereti a szakmáját.

Amelyik napokon nincs testnevelés óra, kötelező lesz harmincperces játékos testmozgás

A Mamisuli pszichológusa válaszol

Ha megakadtál a gyermeknevelésben, problémáidra senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretnél olvasni, ami igazán érdekel, írj nekünk! A Mamisuli írásait az olvasók kérdései alapján igyekszünk összeállítani.

A szünetek arra valók, hogy a gyerekek (és a tanárok is) "kiengedjék a gőzt", elintézzék folyó ügyeiket, lazítsanak. Ha ebből veszik el az időt a "kötelező játékos testmozgásra", akkor a gyerekek megrövidülnek. Kivéve, ha alkalmas körülmények között, valóban az életkornak megfelelő élvezetes mozgásos játékot takar ez a kifejezés. A padok között elvégzett gimnasztika nem ilyen.

A változásokhoz tehát komoly szemléletváltás, és a pedagógusok képzésének átalakítása szükséges. Emellett kisebb osztálylétszámra és a különleges igényű gyerekek tanítására alkalmas osztályok indítására is nagy szükség lenne. Reméljük, beválik.

Sződy Judit